Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben
Az alábbiakban a már említett rádiófelvétel szerkesztett és némileg rövidített változatát olvashatjuk. 20 éves az Új Forrás FILIPPINYI ÉVA: Szeretettel köszöntőm Társalgónk hallgatóit és vendégeit. Ma a szokásostól eltérően nem a rádió valamelyik stúdiójából, hanem innen Tatabányáról, A Közművelődés Házából jelentkezünk. Ugyanis a huszadik születésnapját ünneplő Új Forrás címűfolyóirat hívott meg bennünket, s velünk együtt Fodor Andrást, Varga Imre költőket, Ravasz Évát, a lap egyik alapító szerkesztőjét, Varga Erzsébetet, a pozsonyi Irodalmi Szemle fő- szerkesztőjét, Vekerdi László művelődéstörténészt. A műsor házigazdája Monostori Imre az Új Forrás főszerkesztője és Tóth László, a lap egyik szerkesztője. Milyen kulturális igény és milyen lehetőség hozta létre ezt a folyóiratot? Ez a lap ma már országos jelentőségű, kitekint a világirodalomra, a határon túli magyar irodalomra, különösképpen a szlovákiai magyar irodalomra. Beszéljünk az indulásról! RAVASZ ÉVA: Úgy gondolom, hogy van abban valami törvényszerűség, hogy a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején számos vidéki irodalmi műhely szerveződött. Mi lehet ennek a törvényszerűségnek az oka? A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején lendületes gazdasági fejlődési folyamat részesei voltunk mindannyian, s ez a gazdasági fejlődés lecsapódott az intézményhálózatok gyarapodásában és a kultúrában is. S ez az egyik vonulata annak, hogy vidéki műhelyek szerveződtek. A másik törvényszerűség, azt hiszem az -, mert hiszen nemcsak a kecskeméti Forrás vagy a Tiszatáj vagy a győri Műhely alakult ezekben az időkben és ez mindenképpen általánosítható következtetések levonására sarkallhat bennünket, hogy ezek a vidéki centrumok szerettek volna megfogalmazni magukból valamit, s azt a világ elé tárni, szerettek volna szellemi műhelyt létrehozni. Ezért alakultak ezek a folyóiratok. Vállalták maguknak a híd szerepet, amelyben egyrészt a saját szellemi értékeiket kívánták bemutatni, és bekapcsolni az országos kulturális áramkörbe, ugyanakkor a budapesti kulturális központok akkor megfogalmazódó fiatal szellemi áramlatait, íróit, szerzőit munkatársukként fogadni. Ebben az Új Forrásnak is jelentős szerepe van, én úgy ítélem meg. És ha az akkori szerkesztőségről beszélek, szeretnék mindjárt az Új Forrás első főszerkesztőjéről, az európai műveltségű barátunk203
