Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy
vannak az olvasókkal, akiknek (feltételezhetően) munkaköri kötelességük lenne az Új Forrás propagandája is. Agyonkoptatott érvelésük, amely szerint „nem veszik az Új Forrást” egyetlen példával is roppant könnyen cáfolható: az idei 1-es számunkból a tatai Eötvös Gimnáziumban egyetlen délelőtt 100(!) példányt adtunk el. A képlet tehát egyszerű: oda, azoknak kell vinni a lapot, ahol és akik megveszik! Ha pedig a posta, illetve a lapkiadó képtelen megbirkózni ezzel a feladattal, fel kell ruházni az Új Forrás szerkesztőségét olyan jogosítvánnyal (és természetesen el kell látni a „terítéshez” szükséges költségvetéssel), ami lehetővé teszi, hogy a megyén belüli lapterjesztést (úgy, mint az előfizetésgyűjtést is) önmaga oldja meg: - kisvállalkozási vagy valamilyen más önmenedzselési formában. Az Új Forrás terjesztése körüli zűrzavaros állapot normalizálásához a szerkesztőség a párt megyei ágit. prop. bizottságának segítségét kéri! 182
