Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy

a lelket. És folyamatosan tájékoztat az átláthatatlanul sok irányú kézi- ratszerzői-szervezői ténykedéséről.

Időközben lezajlik a szokásos évi lapértékelési procedúra is, amelyről levélben tájékoztatom Cs. Vargát. Ez a lapértékelési aktus túlzás nélkül

mondhatóan sorsdöntő jelentőségű a továbbiakra nézve. A dolog lényege: a hatalom igyekszik „megbocsátani”, nincsenek rossz szándééledt és akcióba lépett Fodor András helyi dilettantizmusnak,

merre fog eltolódni az Új Forrás karaktere, hangsúlya, jellege, mibenléte. Hogyan bírja a teljesen új szerkesztői gárda megoldani - rutintalanul, kapcsolatok nélkül - a nem is oly kicsiny feladatait? Egyáltalán, mi lesz velünk? Cs. Varga a lapértékelést elmesélő levelemre reagál (1985. jan. 18-án). „Kíváncsian vártam és olvastam leveledet. Ez az értékelési részarány pozitívumban és negatívumban a mostani helyzetben igencsak jónak mondható. Ezt tudnod kell! Meg egyébként is jónak számítható a háromnegyed jó és az egynegyed vitatható és kárhoztatott rész aránya. [...]

kaik. Sem a budapestieknek, sem a helyieknek. Ez mindenesetre megnyugtató is lehetne, de én egyáltalán nem nyugszom meg. Nyomaszt a felelősség. Legfőképpen a lap színvonala miatt aggódom. Tudjuk-e tartani a korábbi jó átlagszínvonalat (néha-néha kiemelkedően érdekes összeállításokkal vagy egyes írásokkal), hogyan tudunk ellenállni a föl161