Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

tézet (amelynek jogutódja ma is működik). Majer István több tankönyvet írt (emellett kiváló rézmetsző is volt), s István bácsi naptára címmel népszerű-tudományos kalendáriumot is szerkesztett.

Komárom városa nemkülönben fejlett irodalmi és kulturális életet mondhatott magáénak az egész 19. század folyamán. Az itt élő és alkotó jeles személyiségek sorából kiemelkedik Czuczor Gergely (1800-1866) bencés tanár, költő és nyelvész (1831-től az Akadémia tagja) és Tóth Lőrinc (1814-1903) komáromi születésű jogtudós, úgyszintén akadémikus.

A város szülötte, Jókai Mór (1825-1904) a helybeli református gimnáziumban tanult, majd jogi tanulmányai után egy évig Komáromban volt patv arista, s itt fejezte be első regényét a Hétköznapokat is. (A regény 1846-ban jelent meg.) A későbbiek során csak ritkán látogatott haza, így például szülei temetésekor, illetőleg 1895-ben, amikor a fiatalon elhunyt komáromi születésű színműíró, Beöthy László (1826-1857) szülőházán elhelyezett emléktábla avatásakor ő mondotta az ünnepi beszédet. Műveiben viszont sokszor tűnnek fel komáromi motívumok, a szülőváros emlékei. így például Az aranyember, a Politikai divatok, Az elátkozott család, A tengerszemü hölgy, A kötél áztatva jó, A hazajáró lélek című regényekben és elbeszélésekben, illetőleg anekdotaszerű visszaemlékezésekben.

A korszak másik komáromi születésű szellemi kiválósága idősebb Szinnyei József (1830-1913) volt, aki komáromi iskolaévei után a szabadságharc jelentős részét a komáromi várban töltötte, naplót vezetve minden fontosabb eseményről. Naplóját 1887-ben (Komárom 1848-49- ben címmel) ki is adta. Megírta továbbá a komáromi színészet 1811-től 1835-ig tartó szakaszának történetét, s tanulmányt publikált Csokonai és Lillája címmel. Élete legnagyobb műve a Magyar írók élete és munkái című 14 kötetes biográfiai és bibliográfiai gyűjtemény.

Esztergom 20. századi kulturális életének jelentős eseménye volt, hogy 1926 áprilisában megalakult (s újjászervezve ma is él) a Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság. Három szakosztálya (szépirodalmi, „tudományos irodalmi” és művészeti) működött igen aktívan (az akkori idők szelleméhez idomulva vallásos-konzervatív színezettel), felolvasó estekkel, kiállítások rendezésével, irodalmi műsorokkal gazdagítva a város szellemi életét. 1926 és 1934 között Esztergom Évlapjai {Annales Strigonienses) címmel periodikát is megjelentettek. A társaság létrehozásában nagy szerepe volt az író-politikus Féja Gézának (190015