Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik
- Mi indokolta még, hogy ezt az évet az Új Forrás««/ a „fordulat évének” nevezik?- Az augusztus elsején napvilágot látó számunk 96 oldalon jelenik meg, s megmarad a 4 oldal mümelléklet is. így 16 oldalt nyerünk számonként. A felügyeleti szervek és a megyei tanács sokat segítettek abban, hogy ez a régi tervünk megvalósulhasson. A terjedelem bővítése a csöndes evolúciónak fontos része, hiszen nem titkolt tervünk: valamikor az Új Forrás havonta megjelenő folyóirat legyen.- Megváltozott a külsőforma is...- Erre is gondot fordítottunk. Az országban először (már 1969-ben) mi jelentettük meg a fotóval együtt a címoldalt (Papp Albert festőművész tervezte meg az Új Forrás betűit). Néhány hónapja azzal is segítjük az olvasót, hogy a folyóirat legfontosabb közléseit kiírjuk az első oldalra. Ha valaki ránéz, rögtön tudja, hogy kiért, vagy miért érdemes elolvasni azt a számot. Aztán újdonság az is, hogy beharangozókat közlünk: kivel találkozhat az olvasó a következő számainkban? Úgy gondoljuk, hogy az érdeklődők kíváncsiak arra is: ki a szerzője a versnek, a prózának, a kritikának, az esszének? Ezért augusztustól rövid ismertetőt adunk szerzőinkről. Ebből is kiderül, hogy minden erőnkkel keressük az olvasókat.- Milyen elvi törekvéseket vall magáénak a folyóirat?- Az élet- politika-művészet hármas egységének szellemében szerkesztettük egy évtizeden át az Új Forrást A mostani bővítés indoklásakor hozzátettük a következőket: növelni akarjuk az esszé jellegű, nívós írások számát, a marxista kritika szerepét, a reális társadalomismeretet szolgáló tudományos igényű dolgozatokat, vitairatokat. Mindez a marxizmus hegemóniájának jegyében történik. Végső soron a változó időben mi is változunk, változni akarunk a korral - a változó emberért.- Kik tartoznak a folyóirat állandó szerzői közé?- Úgy alakult, hogy mindig a fiatalokat, a pályakezdőket részesítettük előnyben. Például nálunk publikáltak először a „Ki- lencek” vagy a „Pártfogók nélküliek”. Természetesen a közép- nemzedék íróit és az idősebbeket is szívesen közöltük és közöljük a jövőben is. Szerzőink közé sorolhatjuk Pomogáts Béla irodalomtörténészt, Tasi Józsefet, aki sokféle műfajban jelentkezik, Szilágyi Ákos költőt, tudós gondolkodót, aki több vitát is indított folyóiratunk hasábjain. Sárándi József régen Papp Józsefként 124
