Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik

ízlés határain belül szabad csinálni - kicsit belefáradtunk már. De ha nem adminisztráljuk magunkat, megfulladhatunk. Elmentem itt helyben, Tatabányán az egyik postára, nem tudtam venni a lapunkból, de azt sem tudták, hogy a világon van. Pesten gyakran nincs kitéve az Új Forrás az árusoknál... Az is megesett már, hogy felbontatlanul jött vissza a postacsomag. Ha viszont a szerkesztőség megszervezné az eladást, úgy tudom, beperelhetné a posta, mert a terjesztés az ő monopóliuma.- Az Új Forrás - veszi át a szót Győri László - tizenötödik évfolyamánál tart az idén, de a már elmondott okok, s talán szerzőinek életkora miatt is jobbára csak a fiatalok, a harmincnegyvenéves irodalmárok, értelmiségiek szűkebb köre ismeri. Történetének legjelentősebb eseménye valóban a nemzetvita volt, sikerült újabb olvasókat, híveket toboroznia... Persze ennél fontosabb, hogy a vitával értékeket teremtett a lap. Biztos vagyok benne, hogy ennek az összecsapásnak a tanulságai kikerülhetetle- nek.- Az Új Forrás belső életére, az összekovácsolódásra milyen hatása volt a vitának? - kérdem Győri Lászlót.- Amikor a vita folyt, még Tatabányán éltem, azóta Budapestre költöztem. Jól emlékszem azokra az izgalmas hónapokra, amikor egymás után érkeztek az újabb és újabb hozzászólások. Lázasan olvastuk őket, mi a munkatársak is vitatkoztunk a szerzőkkel és vitatkoztunk egymással is: a kis szerkesztőség számára mindez nagy élményt, kohéziós erőt jelentett. Ereztük, érdemes lapot csinálni. Az már csak utólag igazolt bennünket, hogy a Látóhatár hosszú részleteket közölt a vitából. Az utólagos igazolódásért persze mindig meg kell küzdeni. Néhány cikket most újra elolvastam. Ugyanolyan frissek, áradnak a gondolatoktól, a szenvedélytől. Legfőbb erényük, hogy eszmélkedésre, tűnődésre serkentenek. Hogy zömében a harminc-negyvenéves irodalmárok, néprajzosok, szociológusok és nem történészek voltak a vita résztvevői, sajnálatos, mert így talán bizonyos szempontból esetleg kisebb a vita hitele, úgymond kevésbé egzakt a kissé esszéisztikus megközelítés, de bizonyára ingerlőbb és serkentőbb is. Most már igazán a különböző szakemberek következhetnének.- Hogyan formálódott a folyóirat profilja?- Nehéz megtalálni az igazi profilt - mondja Payer István. - Némi szemléletes túlzással, úgy fest a dolog, hogy szinte minden fontosabb kérdéskörre egy-egy folyóirat szerveződött. De a sok