Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik
neki mint irodalomtörténésznek tetsző kritikákat és mindenféle egyéb folyóirat-közleményeket. Állítólag én is ezen a módon kerültem a látókörébe.) Ismét otthagyom tehát a megyei könyvtárat, és az Új Forráshoz szegődöm, immáron főállású főszerkesztő-helyettesnek. Most már lényegesen több szakmai területtel kell foglalkoznom, hiszen Sárándi hetente csak egy (inkább csak fél) napot tölt a szerkesztőségben mint függetlenített főmunkatárs, és persze Payer is örül, hogy van valaki, aki tehermentesíti. Örömmel, sőt, mi több valóságos lelkesedéssel dolgozom. Most már kritikákat és tanulmányokat is szervezek, nagyobb figyelmet fordítva az irodalomtörténeti és a társadalomtudományi művekre, az esszé- és tanulmánykötetekre. Bőven van időm sok mindennel foglalkozni, hiszen én - „közalkalmazotti” múltam következtében is - többé-kevésbé komolyan veszem főállású mivoltomat, illetőleg az ebből következő munkaidő mennyiségét. (Mindeközben lehetőségem nyílt az intenzívebb, irodalomtörténeti kutatómunkákra is, amelyeket szintén nagy élvezettel csináltam. Annál is inkább, mivel sok írásomra vevő volt maga az Új Forrás is.) Természetesen továbbra is szervezem a hagyományos, az eddigiek során már említett műfajú írásokat is. És a tematikus összeállításokat, blokkokat vagy teljes számokat úgyszintén. így például a még 1982. februári számunk a szerelemről szól. Érdemes fölidézni a szerzők névsorát: Gyökössy Endre, Mérei Ferenc, Buda Béla, Miskolczi Miklós, Bálint B. András, Szilágyi Ákos, Bánlaky Pál, Varga Csaba, Csalog Judit, H. Sas Judit, Fekete Gyula, Kamarás István. Szó ami szó: nem rossz névsor. Majd az 1983-as évfolyamban szociográfiai sorozatot indítunk a dorogi járás falvainak „iparosított” mezőgazdaságáról. Továbbra is szorgalmazom a tematikus összeállításokat. (Fő segítőm ebben a törekvésemben és maguknak a munkáknak a szervezésében a már említett Varga Csaba, aki ekkor tájt amolyan házi szerzője és félig-meddig szerkesztője az Új Forrásnak.) Ennek a folyamatnak az eredménye az 1984. áprilisi Új Forrás is, amelyben a magyar falu jövőjéről, sorsáról, lehetőségeiről folyik a disputa. Néhány név a szerzők közül: Vági Gábor, Varga Csaba, Nagy Endre, Bogár László, Pozsgay Imre (aki itt tűnik föl mint szerzőnk először), Lázár István. A jobbnál jobb interjúk „szállításában” Tasi József (a Petőfi Irodalmi Múzeum hangtárának munkatársa) jeleskedik. Méghozzá úgyszólván 113
