Bene Lajos (szerk.): Magyar tanítók évkönyve 1940-41 (Budapest, 1940)
Iskolázási ügyek
orvoslás módjára nézve meghallgatni és felvilágosítani. A vonatkozó indokolt határozatot jegyzőkönyvbe kell iktatni és a jegyzőkönyvet jóváhagyás végett a kir. tanfelügyelőhöz beterjeszteni. Ha nyilvános népiskolában alkalmazható fegyelmezési eszközök és módok kimerítése után a tanköteles újból olyan cselekedetet követ el, amely tanulótársai erkölcsi magaviseletét károsan befolyásolja, az igazgató (tanító), illetőleg tantestület az esetet az iskola helyi hatóságának további intézkedés végett bejelenti, különösen súlyos esetben előterjesztést tesz a tanuló kizárása iránt. Az iskola helyi hatóság mindenekelőtt mérlegeli a gondviselő anyagi viszonyait és ha ezek lehetővé teszik, felhívja a gondviselőt, hogy a tanulót gyógyítva nevelő intézetbe írassa be, illetőleg helyezze el, vagy magánoktatásról gondoskodjék. Ha a gondviselő erre nem képes, az iskolai helyi hatóság gyógyítva való nevelést és oktatást közsegélyezés útján igyekszik biztosítani. Csak kivételesen súlyos esetben, tehát akkor, amikor az erkölcsi fogyatkozás olyan mértékéről van szó, amely egyenesen erkölcsi veszélyt jelent a többi gyermekre, szabad a helyi hatóságnak népiskolai tankötelessel szemben az iskolából való kizárást határozatilag javasolni. Az erkölcsi fogyatkozásban szenvedő gyermekek gyógyítva való nevelését és oktatását kisegítő (fegyelmező) osztályok (iskolák) felállításával külön rendelet fogja szabályozni. Abban az esetben, ha valamely tanuló erkölcsileg annyira romlott, hogy büntetendő cselekményt követ el, vagy ha ilyen cselekményt nem követett el ugyan, de környezetében az erkölcsi romlás és az elzüllés veszélyének van kitéve, az iskolai helyi hatóság a szükséges tájékoztató adatok és tények közlésével a fiatalkorúak illetékes bíróságához (rendszerint a kir. törvényszékhez, abban az esetben, ha a kir. járásbíróságnál fiatalkorúak bírósága van alakítva, ehhez) forduljon avégett, hogy a tanköteles erkölcsi megmentése érdekében a fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913. évi VII. t.-c. 65—67. §-ai alapján tegye meg a szükségesnek mutatkozó intézkedéseket. (1922. évi 130.700. VIII. a. V. K. M. sz. rend. 39. §-a.) A tanítónak (tantestületnek) a tanköteles kizárása iránt e rendelet 37. vagy 39. §-a alapján tett előterjesztését az iskola helyi hatósága veszi tárgyalás alá és ülésben hozott s kellően indokolt határozatban állástfoglal arra nézve, hogy a tankötelesnek az iskolából való kizárását szükségesnek tartja-e vagy sem. A határozatról a gondviselőt — a tanuló atyját, ennek hiányában eltartására és neveltetésére kötelezett hozzátartozóját, illetőleg törvényes gyámját pedig akkor is, ha tanuló nem az ő háztartásában él — azzal a figyelmeztetéssel kell értesíteni, hogy 70
