Az Esztergomi Főegyházmegyei zsinat határozatai (Budapest, 1942)

III. Az egyházi tárgyak jogrendje

73

sem esketheti a helyi plébános meghatalmazása nélkül. Az előző plébános, illetve plébánoshelyettes joghatósága mindaddig megmarad, amíg az új plébános vagy plébánoshelyettes a plébániát tényleg át nem veszi.

182. §. A plébános, a főszékesegyházi plébános, a szerzetes plébános, a plébánoshelyettes, a kirendelt plébánoshelyettes, a kisegítő plébánoshelyettes és a helyi lelkész saját területére, egy-egy meghatározott esetre (személyekre), meghatározott papnak adhat esketési engedélyt; káplánjainak és esetleges kisegítő káplánjainak általános, minden esetre szóló meghatalmazást is adhat.

Ha a káplán plébánosától általános engedélyt kapott, azt egy-egy meghatározott házasságra vonatkozólag más papra is átruházhatja (subdelegálhatja).

Aki egy meghatározott házasságra kapott esketési engedélyt, ezt más meghatározott papra csak az esetben ruházhatja át (subdelegálhatja), ha az engedélytadó erre is kifejezetten felhatalmazta őt.

Csak személy szerint pontosan meghatározott papnak lehet esketési engedélyt adni. Nem érvényes pl. az ilyen megbízás: „Megbízom esketéssel azt a papot, aki vasárnap a nagymisét fogja mondani".

183. §. Halálos veszedelemben meghatalmazással nem biró pap és két tanú, illetve csak két tanú jelenlétében is lehet érvényes házasságot kötni. Áll ez a kivétel akkor is, ha a házasságra lépni kívánók fizikai vagy erkölcsi akadályoztatás miatt előreláthatólag egy hónapig nem tudnak paphoz jutni. Halálos veszedelemben a plébános, illetve a közreműködő pap (a gyóntató a belső fórumban) a papi rend és az egyeneságú elsőfokú sógorság akadálya kivételével fölmentést adhat az egyházjogi eredetű házassági akadályok alól, ha fölmentésért már nem fordulhat a főpásztorhoz.

Halálos ágynál a polgári kötés előtt asszisztáló papot az állami törvény nem bünteti.

184. §. A házasság érvényességéhez szükséges, hogy a helyi plébános, illetve meghatalmazottja a házasságkötésnél szabad elhatározásból és aktive közreműködjék, vagyis a házassági beleegyezést a felektől kérdezés útján vegye ki. A passiva assistentia nem elegendő.

185. §. Magyarországon a Codex J. C. életbelépésétől — 1918 május 19-től — kezdve kötelező a házasságkötés formája