Az Esztergomi Főegyházmegyei zsinat határozatai (Budapest, 1942)
III. Az egyházi tárgyak jogrendje
65 tétellel kiszolgáltatni: si dignus es. Feltételesen adják fel ezt a szentséget, ha kétség forog fenn, an capax sit suscipiens (meg van-e keresztelve, súlyos beteg-e, él-e még, van-e kellő szándéka, a gyermek eléggé fejlett-e). Nyilvános bűnben megátalkodott betegnek nem adható fel az utolsó kenet. Kétség esetén feltételt kell alkalmazni. 152. §. A lélek elválása a testtől az élettan tanítása szerint nem következik be azonnal akkor, amikor az élet külső jelei megszűnnek. Azért az utolsó kenet feltételesen a látszólagos halál beállta után is feladható, még pedig hosszabb betegségben meghaltnak félórán, hirtelen halállal elhúnytnak két órán belül. 153. §. A beteget a végső szentségekkel ellátó papnak felhatalmazása van arra, hogy a betegnek apostoli áldást adjon, amely a halál pillanatára szóló teljes búcsúval jár. Ne mulassza el azt a Rituáléban található forma szerint föladni. 154. §. Amennyiben lehetséges, maradjon a pap a haldokló mellett, imádkozzék vele és ajánlja lelkét Isten irgalmába. 155. §. Hogy meg ne avasodjék a szentolaj, többször meg kell újítani. Fertőző betegeknél ügyeljenek, hogy fertőző anyagok ne kerüljenek az olajba. 6. AZ EGYHÁZI REND. 156. §. A főegyházmegye papjai sokszor elmélkedjenek Isten ama nagy kegyelméről, amelyet a papi rend szentségének felvételével nyertek. Emlékezzenek meg Szent Pál apostol intelméről: Resuscites gratiam, quae est in te per impositionem’' manuum mearum (II. Tim. 1, 6). Felszentelésük évfordulóján, ha nem esik elsőrendű ünnepre, mondják a szentmisében az oratiót pro se ipso sacerdote. (20. inter diversas.) 157. §. A lelkipásztorok, hittanárok és hitoktatók igyekezzenek az alkalmasaknak látszó iíjakban a papi hivatást felkelteni, a felismert hivatásokat ápolni, megvédeni és a szülőket Isten kitüntető kegyelmére figyelmeztetni, ha a családból valakit szolgálatára kiválaszt. A papszentelések, újmisék, papi jubileumok stb. alkalmával a papi hivatás magasztosságáról prédikáljanak. Különös büszkeségük legyen, ha híveik vagy tanítványaik közül valaki papnövendék lesz, azt erkölcsileg és lehetőleg anyagilag is támogassák, testvérként szeressék, róla 5
