Az Esztergomi Főegyházmegyei zsinat határozatai (Budapest, 1942)
III. Az egyházi tárgyak jogrendje
55 A szentáldozás. 120. §. Mindazok a hívek, akik eszük használatával bírnak, évenként egyszer — legalább húsvét táján —• kötelesek a szentáldozáshoz járulni. (Can. 859.) Főegyházmegyénkben a húsvéti idő külön felhatalmazás alapján nagyböjt első vasárnapjától Szentháromság vasárnapjáig bezárólag tart. A lelkipásztorok alkalmas módon tartsák nyilván, hogy kik tettek eleget a húsvéti áldozás kötelességének; a mulasztókat szeretettel figyelmeztessék kötelességük utólagos teljesítésére. 121. §. Nem szabad megáldoztatni azokat a gyermekeket, akik nem tudják az Oltáriszentséget a közönséges ételtől megkülönböztetni és iránta tiszteletet tanúsítani. (Can. 854.) Viszont tilos a gyermekek első áldozását túlságosan későre halasztani. A népiskolai tanterv és utasítás szerint általában az elemi iskola II. osztályában, mindjárt az első szentgvónás után kell a tanulókat az első szentáldozáshoz vezetni. Ekkor már némi ismereteket szereztek a hit legfőbb igazságairól. 122. §. Az első áldozok előkészítése kiváló gondossággal történjék. (Can. 1330., 1331.) Az első áldozás szertartását a Rituale és a Praeorator útmutatása szerint végezzék; tegyék minél ünnepélyesebbé és emlékezetesebbé. Minden első áldo- zónak adjanak a templompénztár terhére beszerezhető emlékképet. Amikor a lelkipásztor az első áldozás napját kihirdeti, ismertesse a szentéletű X. Pius pápa enciklikáját az első áldozásról. Hívja föl a szülőket, rokonokat és keresztszülőket arra, hogy a gyermekekkel együtt a szentáldozáshoz járuljanak. Az első áldozok és azok vérrokonai harmadízig teljes búcsút, a jelenlévők hétévi és hét negyvennapi búcsút nyerhetnek. 123. §. A tanulók évenként négyszer járuljanak a szentáldozáshoz: az iskolai év elején, karácsonykor, húsvétkor és az iskolai év végén. 124. §. Minden lelkipásztor kötelessége, hogy híveit a gyakori szentáldozásra nevelje. (Can. 863.) A gyakori, sőt mindennapi áldozás előfeltétele a kegyelmi állapot és a tiszta szándék. Már az első áldozás után ajánlják a gyermekeknek a gyakori szentáldozást. 125. §. A szentáldozást lehetőleg a szentmise keretében