Az Esztergomi Főegyházmegyei zsinat határozatai (Budapest, 1942)

III. Az egyházi tárgyak jogrendje

120

2. A KEGYURASÁG.

351. §. A kegyúri jogviszonyt az általános egyházjogi szabályokon kívül (can. 1448—1471.) Magyarországon a hazai törvények, a főkegyúri rendeletek, az egyes plébániák egyházlátogatási okmányai és a jogszokás szabályozzák.

A kegyuraság rendszerint dologi természetű, a földbirtokban gyökerezik s a tényleges tulajdonost illeti meg. Ha a kegyurasággal terhelt földbirtokot felosztják, a résztulajdonosok, akár fizikai, akár jogi személyek, birtokuk arányában társkegyurak.

Főkegyúri adomány, vagy kegyúri birtokok megszerzése folytan városok (községek) is nyertek kegyuraságot. Szorosan vett városi kegyuiaságon csak azt értjük, amelyet a városok a szabad királyi jelleg tartozékaként a főkegyúrtól szereztek.

352. §. Üj kegyuraságok már nem szerezhetők, de az egyházjogi törvénykönyv kihirdetése előtt létesült, valamint egy-egy város egész területére kiterjedő kegyuraságok az egyház érdekében fenntartandók. Lemondani csak a jogról lehet, de a terhekről nem. Indokolt esetekben, különösen a kegyuraság alapját tevő földbirtok túlságos elaprózása esetén, inkább a megváltás kívánatos, mint a sok birtokos közt eloszló kegyuraság fenntartása. Megváltás csak a főpásztor előzetes hozzájárulása mellett történhetik.

353. §. Az egyes plébániák tartsák nyilván a kegyurasággal terhelt eredeti egész földbirtokot és annak részekre bomlása után az egyes részeket, valamint azok tulajdonosait. Minden változásról értesítsék a főegyházmegyei hatóságot.

Ha a kegyúri birtokot egészében, vagy jelentékeny részében kisebb birtokosok közt parcellázzák, a plébános alkalmas módon tegye közhírré, hogy a parcellázandó birtokot kegyuraság terheli és igyekezzék a főegyházmegyei hatóság utasításai szerint a megváltási eljárást megindítani.

354. §. A kegyúri birtok egyes kisebb részei csak az egyházi hatóság hozzájárulásával mentesíthetők a kegyúri terhek alól, ha a kegyúr tulajdonában akkora vagyon marad, hogy a terhek viseléséhez elegendő és a kegyúr továbbra is vállalja az eddigi terheket. Jelentékenyebb birtokrészek azonban csak egész vagy aránylagos megváltás útján mentesíthetők a kegyuraság alól.