Plébi 70 (Pilismarót-Dömös, 2013)
fW| Evezések Előttem van eg)' kép: nyári vasárnap, koraeste, 6 - 1/2 7 felé. A lenyugvó nap vöröses sugarai megnyújtják az árnyékokat. Meleg levegő süvít be a Trabi ablakán. Miklós atya vezet, mi X-en ülünk benn. Lábunkról pereg a száradó dunai homok, a hajunk szárad, a pólónk még vizes, az izmaink fáradtak. Az út mentén felnőttek és gyerekek mennek hazafelé a strandról, mi kerülgetjük őket, és a levegő szárítja rólunk a vizet. Van egy hajó. A világ legjobb hajója. A kielboot. Van kajak, kenu, repülő hollandi, finn dingi... a tisztelet hangján ezek hajók. De a kielboot a világ legjobb hajója. Lehet vele gyorsan menni, lassan menni, hullámokat lovagolni, és helyben megfordulni. Lehet vele csapatot szállítani a szigetre, utasokat szállítani Marótról Zebegénybe, és vissza, lehet vele hosszan túrázni Piüsmarót- Esztergom-Pilismarót, Kismaros-Visegrád-Kismaros között. Lehet benne napozni, lehet benne elázni. Nem adja magát könnyen, le kell cipelni a partról a Dunához, időnként megtelik vízzel, ezt ki kell önteni. Ritkán fölborul, akkor ki kell húzni a partra. A világ legjobb hajója. Lehet vele csáklyázva menni, mint a velencei gondolával. Na nem a Duna közepén, inkább egy megáradt patakban. Ott igen. Egy kicsit. Aztán felborul. Mert a stabilitását a két pár hosszú evező adja. A patak partja viszont közel van. Egy evező sem fér el benne, nem pedig kettő. A történet nagyon egyszerű. A patakokban több víz volt a megszokottnál, tehát a merülési mélység megfelelő. Elég hosszan látszott a patak, nosza, fedezzük fel! De evezni nem tudunk, nem férnek el a lapátok. Akkor kivesszük, és csáklyázunk, mint Velencében a gondolások. így lett. Elindultunk a patakon felfelé, a csáklyák jól működtek, csak a mozdulatokra a hajó billegni kezdett. A kilengések nőttek, és érezhető volt, hogy fel fogunk borulni. Mivel a part közel volt, kinyúltam a kezemmel, hogy' megtámasszam a hajót, de ott még nem a part volt, hanem a partról kinövő fű. Hiányzott még mintegy tíz cend. Én a vízbe estem, a hajó stabil lett, és mindenki nevetett. A víz éppen derékig ért, és kellemes meleg volt. Ekkor hallottam meg az első csobbanást, és aztán a többit is. Néhány másodperc után tudatosult bennem, amikor a vádlimhoz értek, és körülöttem úszkáltak, hogy ezek békák. Sikítás, egy nagy' ugrás vissza a csónakba. Azóta nem csáklyáztunk. A kielboot... a legjobb. 64 Pilismarót - Dömös
