Plébi 70 (Pilismarót-Dömös, 2013)

Nemzetköziség

Nyaranta sok vendég megfordult Maróton. Nem csak magyarok, hanem más nemzet fiai is. Nem tudom, hogy milyen titkos antennák segítségével, de Miklós atya mindig megtudta, és a prédikáció során, vagy a mise végén mindig mondott néhány mondatot az illető anyanyelvén. Természetesen megilletődve, nagy örömmel, és kölcsönös integetéssel zárták a szívükbe a magyar papot. Hasonlóan lepődött meg az a lengyel fiatalokból álló csapat is, akik a Dunaparton szálltak meg, és eljöttek a vasárnapi misére (a mise után meghívtak minket a táborba „beszélgetni”). Azon a misén ministráltunk utoljára, mert másnap vonultunk be katonának. Miklós atya a vezetőkkel jól elboldogult, mi meg kézzel-lábbal mutogattuk, hogy holnap vesszük fel a mundért. Ott tanultam meg életem egyetlen lengyel kifejezését: „Dziykujy bardzo! — Köszönöm szépen!”