Plébi 70 (Pilismarót-Dömös, 2013)
Kirándulások Márianosztrai fiatalok meglátogatták Miklós atyát, és közösen mentünk a Madarászra. Ezt az első kirándulást megszámlálhatatlan sok másik követte. Tanév közben rövidebb, a nyári szünetben hosszabb túrákat tettünk, és mindig mi, gyerekek fáradtunk el jobban. Miklós atya sokszor vette át a kisebbektől a hátizsákot, és még így is bírta szusszal. A Pilis, a Börzsöny tele van nagyon- nagyon nagy emelkedőkkel, és hosszú-hosszú lejtőkkel. Mi ott helyben (vagy 5 méter múlva) bárhol és bármikor le tudtunk volna pihenni. Miklós atya történeteit hallgatva őt követve mentünk hegynek fel, völgynek le. Ámulva hallgattuk a láthatatlan ember történetét, együtt izgultunk Jean Valjean-ért, ekkor ismertük meg Verne történeteit, és kíváncsian figyeltük, hogy a porba rajzolt hal megmenti-e Lygia és Marcus Vinicius életét a Quo Vadisban. Mindeközben megtanultunk egymásra figyelni, és szemetet összeszedni. Az igazi mégis az volt, amikor az aktuális túra után fáradtan, és nyúzottan elmentünk az esti misére (ez olyan vagány dolog volt.) Hátizsákos misék Volt néhány gyalogos és bicajos kirándulás, amikor indulás előtt szentmisén vettünk részt. Ezek mindig csendes, meghitt misék voltak (jó volt végigimádkozni a felajánlás előtti imákat, amelyeket máskor az ének miatt nem hallottunk). Néhány gyerkőc színes melegítőben, hátizsákkal ült a padban. A ministránsok is tréningruhában voltak. A Jóisten is ránk mosolygott egy napsugárral, ami az ablakból besütött. Jeges vizes árok Szokás szerint a kirándulást Miklós atya mindig összekötötte egy kis természetvédelemmel (szemétgyűjtés). Az én lányom a nagy lelkesedés közben (szerencsére már a hazafelé úton) rálépett egy jégtáblára az út melletti árokban, és azonnal derékig állt a jeges vízben. Gyorsan kihúzták, de derékig csurom víz volt. Miklós atya, hogy Dorottya mielőbb haza kerüljön, futásra vette a dolgot, és mintegy két kilométert futott a parókiáig, s be- ugorván a kis Trabantjába, visszahajtott Doriszért, és hazahozta, hogy mielőbb egy forró fürdőt vehessen. így' még csak náthás sem lett! Jó pár évvel ezután Dorottya házasságát a váci dómban Miklós atya áldotta meg. Pilismarót - Dömös 47
