Plébi 70 (Pilismarót-Dömös, 2013)

2010 őszén könyvbemutatóra mentünk Budapesten a Polgárok Házába. A 60-80 főből álló közönség nagt’ része nem ismerte egymást, de Miklós atya szinte mindenkit név szerint. Mivel „családi körben” volt, megható közvetlenséggel beszélt az életéről. A dedikálás alatt mindenkitől megkérdezte, hogy mi újság van a családjukban. Majd közös élmények felidézésével tette személyessé és feledhetetlenné a találkozást.

2013 januárjában a Szent Margit Gimnázium védőszentjének ünnepén Miklós atyát hívtuk meg a szentmise bemutatására. Beszédében kitért azokra a kérdésekre, melyek azokban a hetekben az érettségire készülő fiatalokat különösen foglalkoztatták. Aki odafigyelt a prédikációra, azzal a biztos tudattal mehetett haza, nem véletlen, hogy most és Magyarországon él, az Istennek tervei vannak vele, amelyek beteljesítésében aktívan közre kell működnie.

Egy műalkotás kapcsán Szent Margit szellemi hagyatékából kiemelte azt a jelenetet, amikor a királylány kibékítette apját és testvérét, ezzel is a cselekvő szeretette buzdított. A szentmise végén hagyta, hogy az asszisztencia kivonuljon, és odajött hozzánk, az első padban ülő hívekhez köszönteni bennünket. Mosolyában, néhány kedves atyai szavában benne volt, hogy most nem a váci püspök fog kezet a gimnázium igazgatóhelyettesével, hanem az egykori pilismaród plébános üdvözli a hajdan nagyszüleit meglátogató, szentmisén résztvevő unokát.

Pilismarót - Dömös

23