Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)
4 Pedig így fordult a világ nálunk 1 Mi a világháborút meg nem ingatott csatasorokban álltuk, de belülről támadt veszedelmünk. Nem a magyar katona lett áruló, hanem a belső ellenség, azok, kik Istent s hazát tagadnak, azok hajtották a magyar népet a vörös terror szégyenébe. Belülről jött ez a nagy baj. Itt járt és gázolt a hit- és faj-tagadó őrület, itt tépték le a magyar zászlót, itt lobogtatták nemzeti önérzetükből kivetkőzött frontmögöttiek a nemzetköziség szégyenlős, piros foszlányait, itt vigyorogtak le minden eszményt s minden nagyságot, ftt tolták fel trónra a saját arcátlan törpeségüket, itt úsztak a konjunktúrák vizeiben, melyek majd pocsolyákká sűrűsödtek Epikúr csordái részére, majd áramokká dagadtak arany- hegyek, pénzeszsákok föltorIasztására,_s'ami ezzel szemben állt, a középosztály, az oly szegényes volt jellemben, oly gyönge az ellenállásban, oly távol esett a magára hagyott, elhódított néptől, hogy a kerge bölcsek és gyilkos bérenceik szabadon élhették világukat s pusztíthatták a mienket. Hát hogyne volna ily körülmények közt szükségünk a kivénült, megmérgezett nemzedék helyébe oly ifjúságra, melynek keresztény a lelke, krisztusi az erkölcse, Tisztult magyar az érzése s mely a világát vesztett magyarra a hit és az igazság, az erkölcs és a munka, a szépség és a boldogság jobb világát : a virágzó keresztény nemzeti jövőt hozza. Ezt tőletek várjuk, magyar ifjak 1 S hogy amit várunk, azt meg is adhassátok nekünk( legyetek először is ízig-vérig keresztények I Lélek és szellem erő és lelkesülés kell minden egészséges akarásba s ezek a szárnyaló, muzsikáló erők az Isten Szentlelkéből valók. Egységet a magyar fajba s egészséget a vérébe csak a
