Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)

29

szeretheti egy öntudatos lélek a megalázkodást ? Vájjon rongy-e az öntudatos szellem öltözete ? A természet egyenesre teremtette az ember derekát. Vájjon boldogságára válik-e, ha meggörnyed a háta s igavonó lesz ? Dicsőségére válik-e, hogy a nyomorúság uralkodjék rajta ? — Legyünk türelemmel s ne ítéljünk hirtelen.

Jézus nem beteges, gyönge, pesszimista lélek, hanem öntudatos, hatalmas Isten-ember, ki hatalommal tanít, teremtő erővel alakít; királyi lélek, ki Pilátus kérdésére: király vagy-e te ? azt feleli: az vagyok. Krisztus erős ember, az élet virágában, aki az Olajfák kertjében kimutatta, hogy emberi természete mennyire irtózik a szenvedéstől, vért izzad, mikor a szenvedésekre gondol; küzd a halállal, háromszor imádkozik s kínjában verejtékezik. — Ha at isteni Megváltó mégis szerette a keresztet, az nem a természetnek, hanem tisztán a kegyelemnek az iránya.

Nem az elkeseredésnek, a világfájdalomnak, cinizmusnak, a pesszimizmusnak árnyalata, hanem természetfölötti belátás és akarás. Szerette Krisztus a keresztet. Jóllehet nem angyal hozta azt, hanem Pilátus, a zsinagóga s Judás csókja. Krisztus azonban tudta, hogy a kereszt az Isten akarata. „Atyám, ha nem mulhatik el e pohár, legyen meg a te akaratod*, s most a te akaratod a kereszt s mert annyi áldást kötöttél a kereszthez s mert a lelkeket szenvedésben neveled s acélozod : legyen meg a te akaratod: én elfogadom, sőt szeretem a keresztet.

A keresztet csak akkor lehet megszeretni, ha az ember Isten kezéből veszi. A szenvedést szeretni nem lehat, a szenvedést csak gyűlölni lehet, mert a szenvedés a mi ellenségünk; semmiféle élet nem szereti a szenvedést: a tűz nem szereti a vizet, az öröm nem szereti a szomo-