Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)
12 a múltnak hitét, erkölcsét, a hit fényét ... az erény termékenységét ... a jellem erejét. Nézzünk szét e szent magaslatból . . . mit is látunk innét ? ! Ültünk már milleniumot, fölemlegettük harcainkat s a kiállításban, mint egy diadalmenetben elléptettük a világ szemei előtt a magyar nemzet életét és tevékenységét ; de nem igen kutattuk, mi volt a harcokban ellenállásunk ereje, mi volt az 100U éves fönnállásnak titka, nem kérdeztük, honnan az ősök hazaszeretetének önzetlensége s az erény törhetatlensége ? Mondjuk ki hát most: nem 1000 éves, hanem 900 éves mindaz, ami a nemzetet naggyá, életképessé s hősiessé tette. Őshazájából hozta népünk a szabadság lángoló szere- tetét, de fönnmaradásának biztosítékait nein hozta el, azokat kapta a kereszténységtől; ragaszkodott a múlthoz, nemzeti hagyományokhoz és szokásokhoz, de a haladás vágya és ereje a keresztvíztől pezsdült föl benne. Megvolt a nemzeti lélek jó, rossz tulajdonságaival, de ápolás alá csak az 100 -dik évben foglalták; ekkor támadt igazi Mózesünk, szent Istvánunk, aki az ígé.et földjét nemcsak a Nebo hegyéről nézte, hanem népét oda be is vezette. Ez az új haza a szent kereszténység természetfölötti világa, amelyben a magyar keresztény művelt népcsaládok tagjává lett. Uj napok virradtak reá, melyek a hitre világosították és az erényre melegítették a nép szívét. Hazát akkor nyertünk, mikor a keresztvíz kezdte megtermékenyíteni a rögöt; akkor lett sátor helyett házunk, mikor a templom köré építkeztünk ; azóta lett drága, édes a haza, mióta szent lett s minden jelvényén a keresztény áldás szent olajcseppje reng.
