Rayman János: Rayman János aranydiplomás vegyészmérnök (Pécs, 2018)
A szakbizottság valójában Czeglédi Béla sóhivata volt. Előadásokat szerveztek a ritkafémek köréből és újabb ajándéktárgyakat szereztek a meghívott különleges vendégeknek, akiktől esetleg valamilyen támogatást lehetett megszerezni. 5 év múlva 1986-ban. újabb nagyszerű bizottságba nyertem felvételt és ezzel elvárták áhitatos részvételemet az elődásokon. Ugyanis Czeglédi újabb levéléiben, 1986. április 11-én értesítettek, hogy megalakult a Ritka földfémek kémiai bizottsága, amelynek alakuló ülésére 1986. április 28-án voltam hivatalos. Tulajdonképpen a korábbi bizottság változata. 1982. szeptember 11-15. Ez évben sikerült egy Koper-Velence IBUSZ utat megszerezni. Két napot töltöttünk Koperben az Adria partján, az Isztria félszigeten. A város görög neve Aigida volt. később lett Caprea, ami kecskét jelent. A város tartozott előbb Bizánchoz, majd Velencéhez, azután Olaszországhoz. 1945 után Jugoszláviához. Valódi olasz, sikátoros kisváros, tágas szép főtérrel. Templomában a hívők olaszul énekeltek. A szállásunk is csaknem luxusszerü volt. Tominak nagy sonkakagylót szereztem, az előző napi vihar a parti védőtöltés kövei közé sodorta a kagylókat. Az egyik, sajnos egy jókora, már nagyon büdös volt és kénytelen voltam fájó szívvel otthagyni. Pedig Tomi biztos örült volna neki. Akkor tudtam meg. hogy tilos a tengerből kiszedi, a jugók büntetik a kagylószedőket és gyűjtőket. Ezért hazajövet a buszsofőrt bíztam meg, hogy tegye el. ne legyen szem előtt. Tominak meg is kellett ragasztania, mert nem bírta a szállítási bonyodalmakat. Majd busszal átmentünk Olaszországba, ahol Velence szárazföldi elővárosa Mestre volt a szálláshelyünk. Az olaszok az útlevelet meg se nézték. Egy estét és egy napot töltöttünk Velencében is, ámulva ezen a földi csodán. A műkincsektől roskadozó múzeumok és templomok egy része is sok volt egyszerre. De legalább szép időben láttam a Szent Márk tér épületeit, ékszerkirakatait és galambjait. A Dózse palota és templomuk, majd a Sóhajok hídja valóban emlékezetes marad. Meg kell vallanom, az ámulathoz hozzátartozik az is. hogy helyenként a csatornákból enyhén szólva bűz áradt. De a tenyérnyi boltocskában dolgozó üvegműves ámulatba ejtett hihetetlen kézügyességével. Én valaha tanultam egy évig üvegtechnikát, tehát az üveggel sok mindent meg is tudtam csinálni, de a sok színes üveggel, amit az iparos müveit az tényleg bravúros volt. Mivel nagyon kevés pénzt lehetett csak átváltani, igen szegények voltunk. Ezért volt titok előttem, hogy a kis olasz gyereknek honnan volt annyi pénze, hogy egy kazalnyi fagylaltot vehetett, mikor mi egy 50 filléres adagot nyalogattunk ketten, hogy legalább elmondhasuk. hogy milyen az olasz fagyi. Igaz megkóstoltuk az eredeti olasz pizzát is, de egyáltalán nem Ízlett. Zalaegerszegen ettem egyedül jó pizzát, de ott egy jó tömény magyar pörkölt volt rajta a feltét. Viszont a kis olasz vendéglőben, ahol ebédeltünk minden nagyon finom volt. Még a fél liter vörös bor is. amit ebédhez kaptunk. Olasz tudásom javát kiadtam, amikor reggel talán 5 órakor a portás telefonon ébresztett és azonnal mondtam, hogy „pronto"’, majd „Grácia szignor"’, és azt hiszem, ezzel nagyjából ki is merült olasz nyelvtudásom, több szót ma sem tudok olaszul. 53
