Rayman János: Rayman János aranydiplomás vegyészmérnök (Pécs, 2018)
Számítógépek még nem voltak. Mindent logarléccel, vagy 7 jegyű logaritmus táblázat segítségével számoltunk ki. Gyakran a számítások elvégzése is annyi időt igényelt, mint maga a mérés. Különösen akkor, ha egy megbecsült eredményhez kellett visszafelé kiszámolni minden adatot. A géptanszéken az első napokban szabad kézzel kellett papírból készült különböző alakú testekből összerakott építményt lerajzolni, megfelelően árnyékolva az egyik oldalt. Ez nekem könnyen és gyorsan ment. Rögvest beskatulyáztak a jó géptanosok közé. Bár szerettem a géptant és az ott tanultakat használtam talán a legtöbbet a munkámban. De a mérnöki rajz nem volt kedvemre való. Bár ugyanazt a Richter körzőkészletet használhattam, amit hajdan Joskó nagybátyám, aki bámulatos rajzokat készített vele, de nekem a körző volt az ellenségem. A kisebb lekerekítéseket mindig szabad kézzel végeztem, hogy a vonalak találkozzanak. A gépészek rendezték a logarléccel számoló versenyeket is, amelynél a leolvasáskor a vonalak közti sáv becslése jelentette a végeredmény pontosságát. Ilyen versenyt volt szerencsém nyerni is. Az ionvadászatot is szerettem, ami néha megtréfált bennünket, de úgy emlékszem megtanultuk az analitikát. Kár. hogy később alig volt rá szükségem. Végül 1962-ben sav-mütrágya szakon diplomáztam. A Veszprémi Vegyipari Egyetem 1957- 1962-ben végző évfolyamának „Búcsúbáljára” a Meghívót a terveim alapján készíttettük el. A rajzokról a kefelevonat megmaradt. Az alkimistát a prágai Aranycsinálók utcájában készített fényképfelvételemről másoltam. A Meghívó betűit is külön rajzoltam meg. mert nem akartunk nyomdai szabvány betűket a meghívón felhasználni. A Veszprém ábra a Viadukttal, a Meghívó részére készíttetett borítékra került. Kefelevonat a Meghívó rajzairól 1957 A VESZPRÉMI VEGYIPARI EGYETEM SZIGORLÓ MÉRNÖKEINEK BÚCSÚBÁLJÁRA A meghívó
