Rayman János: Rayman János aranydiplomás vegyészmérnök (Pécs, 2018)
Ezért később arany vitézségi érmet kapott, amiről elhozta megmutatni a korabeli sajtót is. Amilyen pedáns katona volt. olyan pedáns művezető is. Mérnök koromban mindig emlegettem a körletet elrendelő Miska bácsit, aki nem tűrt meg egyetlen olajcseppet sem. Azóta a dorogi cég megszűnt. Ma a Richter vidéki telepe. A karbidgyár történetét Borbély Laci, alattam érettségiző és végző vegyészmérnök és Sandy Endre szintén istvános g vegyészmérnök írták meg. A ..Lepárló” változatlanul családi munkahely maradt, mert Jenő onnan ment nyugdíjba. Judit férje Posch István. Öcsi pedig a temetőbe. Az egyetemen és később munkahelyemen is sok hasznát vettem az egy éves „szakmai gyakorlaton” szerzett tapasztalatoknak, hiszen sok bolond helyzetben voltam. Két robbanást is megértem a karbidkemencénél. Szörnyűek voltak az égési sérülések. Talán a legfélelmetesebb volt az az iszonyatos nagy zápor, ami majdnem elöntötte a karbidraktárat és mindenki árkolt és töltést épített, hogy ennek elejét vegye. Winkler Józsi bácsi dorogi csoportvezetőm mondta, ha oda bemegy a víz, fél Dorog elszáll. Megtanultam a munkatársi együttműködés fontosságát és kényes határait. Az első napokban égetett mésszel megrakott vagon kirakásában vettem részt egy jókora darab kesztölci fiúval, aki nyilván jól tudta erejét is beosztani és jóval erősebb is volt nálam. De végig tartottam vele a tempót. Halálosan elfáradtam. De azt hiszem megérte, mert az emberek elismerték, hogy ha kell, tudok velük lépést tartani. Amikor 56 után a cséviek egy mészégető kemence alapításával és indításával foglalkoztak, én voltam az első, akit kértek a társulásra, mert nyilván kellett írástudó is a vállalkozáshoz. Az oroszok novemberi bejövetele után az egyik csévi tót fiú kis borozgatás után jött ki megnézni mi újság van. mikor kezd az üzem dolgozni? Odajött hozzám és átölelt. Jánoskám! Mikor leszünk mi már magyar? Ez volt a jó szlovák parasztgyerek véleménye a szovjet beavatkozásról. A munkában szerzett keresetemből pedig anyám rendesen felöltöztetett. Akkor csináltattam a téli kabátomat, ami még ma is jó állapotban meg van. A forradalom alatt, amikor nem sztrájkoltunk, dolgoztam Dorogon. Ott volt a karbidgyárban egyik munkatársam az a kesztölci fiatalember, akit az 1953-as AVI! razzián begyűjtötték és teherautón elszállítottak Kesztölcről. De leugrott a teherautóról. Belelőttek, halottnak hitték, és otthagyták. Túlélte és 1956-ig a nagyanyja padlásán lapult Kesztölcön. Úgy emlékszem Maréknek hívták. Sokat beszélgettünk. Kesztölcön Szokolik Sanyiék is tevékenykedtek, akkori és későbbi feljegyzéseit nem régen az Esztergomi Levéltárnak adta. Amikor Esztergomban a városból lövöldözés hallatszott, a tizennyolcéves fiú azonnal ott akart lenni, ahol történik valami. Jenő levette a biciklipumpát, és mint egy géppisztolyt a kezembe nyomta. Fegyver nélkül ne menj. Így kicsit szégyenkezve, de otthon maradtam. A Sötétkapu eseményeit viszont Tomi öcsém végignézte a Bazilika előtti térről. Gyűjtöttem a röpcédulákat és a korabeli sajtót, de november 5 után anyám annnyira meg volt rémülve az ilyen iratkötegtől. hogy meg lettek semmisítve. Pedig az Elünk öt száma is meg volt. amelyért Obersovszkyt halálra ítélték. 1957-ben felvettek a Veszprémi Vegyipari Egyetemre. A Veszprémi Egyetem értesítését Bodor Bandi bácsi, később szeretett tanárom írta alá. Dr. Borbély László és Sandy Endre: Karbidgyártás Magyarországon. Dorogi Füzetek 42. Dorog Város Barátainak Egyesülete 2012. 200 oldal. 33
