Rayman János: Rayman János aranydiplomás vegyészmérnök (Pécs, 2018)

A politikai szerepvállalást sikerült elkerülnöm. A „pártépítést” szolgálók sokszoros agitációja sem szédített meg. Volt lakatosom Varga Pista, egyébként munkahelyén pártcsoportbizalmi, meg is mondta világosan: „Mondtam magának főnök, hogy lépjen be abba a k... pártba, most már igazgató lehetne.”

Bár a Marxista Leninista Esti Egyetem szakosító tagozatán ipargazdaságot is tanultam két évig. Ide, az üzem vezetői egyszerűen beutaltak. De ha lúd. legyen kövér, az évi 24 nap pótszabadság érdekében munkásmozgalom történetre és filozófia történetre is beiratkoztam, így politikailag képzettnek számítottam.

Az ugynvezett társadalmi munkám egyedüli feladata az volt, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsában képviseltem az üzemet, talán három ciklus alatt. Ez a Tanács egyébként a világ nagy sóhivatait is le tudta volna körözni semmit nem tevésével. Serencsére évenként legfeljebb két alkalommal volt ülése.

Tudom, rossz néven is vették, amikor egy alkalommal vagy 20-30 oldalas programot adtak kézbe tele adattal, hogy mint a jövő tervét szavazzuk meg. Én ártatlanul megkérdeztem komolyan gondolják, hogy néhány perc alatt erről lehet véleményt kialakítani?

A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Munkavédelmi Bizottságba kerültem és hosszabb ideig az elnöke is voltam. Akkor a szakszervezethez tartozott a munkavédelem, a balesetek vitáinak is az első felülvizsgáló testületé volt. Tapasztaltam, hogy a cégek úgyszólván minden balesetet a károsult munkavállalóra hárítottak és nem egy esetben kellett ilyen ügyekben a vállaltokat elmarasztalni.

Egyébként ügy vélem a munkámat elismerték. Visszaemlékszem több olyan esetre, amikor velem fogalmaztattak meg egy-egy témát, amin a nevem sem szerepelt. Újításokért is tudtam időnként kis pénzeket szerezni. Néhány szabadalomban is részt vettem. Ha az üzembe fontos látogató jött, biztos voltam benne hogy megtalálnak, hogy már meséljem el neki az üzemet. Egyszer Biszku Béla járt az üzemben. Csak arra emlékszem, hogy a vezetők és a pártvezérek is rettenetesen be voltak rézéivé. Az már nyilván való volt. hogy engem bíztak meg fél napra, a vele való foglalkozással.

Vagy ötször kaptam kiváló dolgozó kitüntetést. 1979-ben a nehézipari miniszter Kiváló munkáért kitüntetését, a polgári védelemben tartott előadásaimért a Honvédelmi Érdemérem bronz fokozata kitüntetést, noha katonai szolgálatot nem teljesítettem, mert az urán felmentett a katonáskodás alól (és évekig fizettem a hadiadót). Szakmai munkámmal az akkor divatos „kiváló ifjú mérnök” valamennyi fokozatát megszereztem. Sajnos az e célból készült tanulmányok egy része eleve TÜK-ös (TŰK = titkos ügyirat kezelés) volt és még a címeiket sem tudom összeszedni.

Magyar Kémikusok Egyesületének egyetemista korom óta tagja voltam nyugdíjazásomig. Bár rendezvényeiket rendszeresen látogattam, még előadásokat is tartottam, de megmaradtam egyszerű tagnak. De sok másutt dolgozó kollégával találkoztam és kötöttünk az ismeretség mellett barátságot is.

Sok előadás és összejövetel színtere volt a Pécsi Tudományos Akadémiának helyt adó épület, a hajdani Vasváry villa. A szép villát díszítő Zsolny kerámiáikat felújították, amiket Vasváry a padláson őrzött azt is kitették, igen látványos képet nyújtottak. De a villa eredeti berendezése csak nyomokban maradt meg.

180