Rayman János: Esztergomi cserepek. Kerámiatörténeti képek Esztergomból (Pécs, 2017)
Összehasonlításul egy hasonló korú, jellegzetes Árpád-kori edény rajzát látunk az alábbi ábrán. Árpád-kori fazék rajza A Kuny Domokos Múzeum Tatán „Ezer éves magyar kerámiaművesség” címmel nagyszerű kiállítást hozott létre 1996-ban. Ezen a kiállításon sok egyéb mellett, vagy harminc Esztergom különböző területén előkerült, alig sérült, de tökéletesen restaurált, hasonló formájú fazekat, szilkét, bogét mutattak be.4 Többségüket az esztergomi Balassa Bálint Múzeum adta kölcsön a kiállítás részére. A katalógus viszonylag szerény, fekete-fehér ábráit nem szükséges itt is megismételni. A főzőedények, élelmiszer- és folyadéktároló edények cserepeinek tömege került elő Esztergom különböző területén végzett ásatások alkalmával. Ezek döntő többsége nyilván helyi fazekasok munkája. Agyagot több helyen is találtak itt elegendő mennyiségben. Abban az időben a tűzifa sem okozott gondot. Esztergom a tatárjárásig az ország fővárosa volt, jelentős iparral és kereskedelemmel rendelkezett, ebben a legtöbb magyar várost is felülmúlta. De utána a hódoltságig, mint primási város, még mindig jelentős iparosréteget tudott foglalkoztatni. A helyi szükségleteket mindig kielégítették az itt előállították termékekkel. Természetesen volt a kerámiából behozatal is. Egy részük a művészi értékű itáliai dísz- és használati kerámia, amelynek behozatala elsősorban Mátyás király uralkodásnak idején volt a legjelentősebb. Az itáliai díszedények mellett jelentősek a díszes padozat csempék is. Nem csak termékeket hoztak be ekkor a kereskedők. Itáliai mesterek is érkeztek, akik itt állították elő kerámiáikat, ugyanakkor a méltán kiemelkedő színvonalú itáliai majolikakészítés tudományát is elhozták magukkal és a magyar majolikagyártás megindulását segítették elő. Budán ennek számos bizonyítéka ismert.5 4 A magyar kerámiaművesség 1000 éve. Katalógus. Szerk.: Fülöp Éva Mária. Kúny Domokos Múzeum Tata. 1996. katalógus részben. 5 Voit Pál: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye. Budapest Régiségei, XVII. 1956. 83-150 6
