Rayman János: Esztergomi cserepek. Kerámiatörténeti képek Esztergomból (Pécs, 2017)
Esztergomi kerámiák Bevezetésként pár szót kell ejteni a kerámiáról. Az ember egyik legősibb ipara az agyagedény készítése. Hamar megtanulta az agyaggyúrás mesterségét és használni tudta azt a felfedezést, hogy tűz hatására az agyag megkeményedik, a víz már nem tesz kárt benne. Vizet lehetett benne tárolni, melegíteni, abba a húst puhára főzni. Az új kőkorszakban már készítettek igen egyszerű agyagedényeket. A külhonból átvett kerámia szónál talán szerencsésebb a magyar agyagipar megnevezés, mert a kerámia szót hallva legtöbbször valami mutatós dísztárgyra gondol az ember. Bár ez az elnevezés csak az utóbbi évszázadokban vált általánossá a görögből, elsősorban francia és angol közvetítéssel. Egyébként a görög kerameia szó égetettet jelent, a görög fazekast kerameusznak nevezték. Az athéni fazekasok a róluk elnevezett Keramaikosz téren égették edényeiket. De mind a két elnevezés olyan gyártmányt jelent, amelyet agyagból, vagy agyagtartalmú nyersanyagból állítottak elő. Az ókori civilizációkban is fontos szerepe volt ennek az iparágnak. Az egyiptomiak már 5000 éve felfedezték a korongot. Egyiptom és Mezopotámia területén kezdődött az égetett cserép mázazása is. A görög fazekasság kiemelkedő műalkotásokat is hozott létre a mindennapi szükségletet kielégítő étkezési kellékek gyártása mellett. Edényeik festésének nagyszerűsége máig hatást gyakorol a művészetekre. Az ábrák történelmük, mitológiájuk gazdag tárházát adják. Érdekes, és érdemes megjegyezni, hogy egyes ókori görög edényfestők már szignálták alkotásukat. Európában a középkortól Itália kerámiája, magas színtű máztechnikája és formagazdagsága volt a mintakép. Az iszlám inkább az épületkerámia területén alkotott igazán maradandót. Színes mázú téglából rakott épületei évszázadok óta dacolnak az idővel és az emberi pusztítással. Felhasználását tekintve a kerámia felosztható építési termékekre, és az étkezéssel kapcsolatos termékekre. Az építkezés számára az agyagipar gyártja az építőanyagot, a téglát, tetőfedő cserepet, padozat fedő lapokat, vízvezető csöveket. A másik csoportot a fazekasáruk jelentik, mázzal, vagy máz nélkül. Főző, tároló, tálaló edények. Az edények felhasználását tekintve más nyersanyagot és más máztechnikát is alkalmaznak a tároló és főző edényeknél, a folyadék és szilárd anyag tárolásra szánt egényeknél. Jost Amman fametszete 1568 3
