Medicina és vers - Kolos füzetek (Esztergom, 2019)
ne verj, ne átkozz, fogadd be a lelkem. A láng fellobbant, majd újra sötét vett körül, a parázs csak izzott, forrón, reménytelenül. A szív dobbant párszor, s elhallgat végleg, a rossz oldalára dől most a mérleg. Lelkemben világok dőlnek most össze, s az idő sem épít újat, halott mindörökre. A fény, mi éltetett, elment, itt hagyott, a sötétség ellen védtelen vagyok. Elnyel a homály, a mélység hív újra, s én lépek egyet felé, szemem már lehunyva, hagyom, hadd zuhanjak, karomat kitárom, a szakadék alján majd a feltámadást várom. Isten, lásd, én eléd bűnbánóan lépek. Szeresd, kit itt hagyok, hidd el, hogy még félek. Add mellém a Csillagot, vagy adj egy angyalt nekem, lásd, már készen állok, Isten, óvj meg engem! 2004. 7
/
