Medicina és vers - Kolos füzetek (Esztergom, 2019)
az acélkígyókemény fájdalom: átbújt a tarkón s a két karba, le, majd újra fel, a sarkcsillag fele, s onnan csüngetett, egy szál idegen, az űrbe, mázsás jajt, a félelem. Végül csak e szakadó fonalon kötött a világba a tudatom: az, hogy fájok. Barát és szeretet most már csak tehetetlen tanú lett; kérleltem is: „Menj, Gyulám, te se láss...” Hajnalra mégis fátylas zsongulás... S reggelre újra tó s hegy, újra Én!... Ötvenegy október tizedikén Tóth Árpád: Elkoptam..,. Ó, ifjan hányszor lestelek, Vígan, bízón kerestelek. Bordáim rácsos lugasán A szívem úgy izzott feléd, Mint a tavaszi lugasok Rácsa közt piros lampion... És lehúnyt szemmel híttalak, Te testtelen és drága füst, Hányszor mellemre szíttalak, Te .......és drága szél, Mellem remegő függönye Hányszor dagadt... Tóth Árpád 1886-1928 46
