Medicina és vers - Kolos füzetek (Esztergom, 2019)

Csokonai Vitéz Mihály: Tüdőgyulladásomról

Fenn lengő hold! nézd, mint kínlódom, Mondd meg nekem, hol fekszem én? Agy-é, amelyben hánykolódom,

Vagy a koporsó az szintén?

Nem? Csónak ez, mely, jaj, a kétes Remény és biztos félelem S az élet és halál setétes Fdullámjain lebeg velem.

Fojtó szirokkóknak hevétől Asznak tüdőhólyagjaim,

S a kriptáknak fagyos szelétől Borsódznak minden tagjaim.

Szívem megett egy láthatatlan Kéznek nyila bélőve áll,

S mellem csontboltján irgalmatlan Sarkával rugdos két halál.

Hová ütődöm a habokba?

Haj! mely szörnyű hányattatás!

Most a cupressusos partokba,

Hol rémlet űl s jéghallgatás;

Majd a túlsó part lejtőjébe,

Honnan barátság szózatit Hallok a plátánok berkébe,

S örömszerszámok hangzatit.

Innen savanyú ázótjokkal Pusztás barlangok fojtanak;

Amonnan kerti balzsamokkal Hígabb szellők újítanak.

Fúlok, lehellek; fázom, gyúlok,

Csokonai Vitéz Mihály 1773-1805

42