Medicina és vers - Kolos füzetek (Esztergom, 2019)
Szabó Lőrinc: Betegágyon Mintha kilyukadt volna, úgy fáj a hátam s mellem közepe, gyilokként áll bennem a szúrás, a képzelt dárda vas nyele: érzem kemény és hideg ércét, és valahányszor köhögök, a nagy, nehéz rúd szinte reng a lapockám s bordáim között. Komisz egy kín! Hiába mondom, hogy csak meghűltem egy kicsit, a test, a fájó, nyomorult test lehúz, magához nyomorít: le kell feküdnöm... Fekszem is már, vetkezem... Jólesik az ágy... Ha ez ízelítő a sírból, nem szidom többé a halált. És most, minthogyha tíz-húsz évet öregednék, egyszerre, vagy minthogyha már a túlvilágról figyelném földi kínomat, idegenül és csodálkozva nézek végig a testemen, s kezdem hinni, hogy nemcsak ez volt, nemcsak ez lesz az életem: eszembe jut, hogy három éve éppily idegen és nyugodt lélekkel néztem rossz fogamra, melyet az orvos kihúzott, a rossz fogra, mellyel egy voltam véresen és keservesen, és amelyről már kiderült, hogy mégsem volt azonos velem. Szabó Lőrinc 1900-1957 1938 31
