Medicina és vers - Kolos füzetek (Esztergom, 2019)
S amíg levegőm futja, Addig rágom! És majd azután is, Belefulladva És - törődve is, Odakintre vágyom! _2 __5 Sárközi György: Tűnődés a betegszobában Tavaszodik lassan. Márciusi eső lengeti üstökét a réten. Sárga vízzel telnek meg kátyúi az országúinak. Híznak a giliszták. A rügyek kinyitják beragadt szemük, nedves levélpilláik szétcsapódnak. Fekete varjak szállnak s ellenük nem hadonásznak még madárijesztők. Megborjaznak a jámbor tehenek, egyre többet kujtorognak a macskák. A szüzek mellecskéi megtellenek, nyugtalan az ifjak hajnali álma. így képzelem a tavasz jövetelét. Mert engem a tavasz elől bezártak négy fal közé. A nap egyik felét átalszom itt, a másikba tűnődöm. Azt képzelem, a Teremtő vagyok s akaratom szerint van éj vagy nappal, és magamnak teremtek évszakot: késő ősz van bennem kora tavasszal. Törött, barna levelek hullanak a pókhálós ágakról az avarba: Sárközi György 1899-1945 29
