Medicina és vers - Kolos füzetek (Esztergom, 2019)
Csoóri Sándor: Késő, kórházi óra Ismét a kórház nyári éjszakája! Holdfényes kávéskanalak a csészékben, a csészék mellett, s háborúk emléke a gézzel körülcsavart koponyákon. A fülledt folyosókon huzat rohangál összevissza. Néha megáll, és táncolni kezd, de gyorsan abbahagyja. Eszébe jut talán a meghasonlott anya haldoklása. A kórtermek, mint nyitott koporsók feküsznek egymás mellett. Kihegyesedett állával egy-egy beteg bebalzsamozott fáraó az ágyán. Lebegő piramist álmodik teste fölé. Hányszor álmodtam tágas eget én is magamnak, s zenét a szívem alá, mikor heteken át sújtottan itt feküdtem. Oly nagyok voltak sebeim, mint egy ponyvasátor, amelyben fájdalmak mulatnak reggelig. Itt fekszem most is megrongálódott testtel, halálgyakorlaton. Felejtenem kéne a jövőt. Balról egy légszomjas platán sóhajt nagyot, jobbról egy üstökös húz el előttem, siet a dolga után. 10
