Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Szent Margit s a Királynék városában
„Szeretettel kérünk titeket, kedves Híveink, hogy gyermeki ragaszkodással tartsatok össze továbbra is Isten szolgáival, amint ok is mindig krisztusi hűséggel állnak mellettetek. (...) Isten különös irgalma, hogy megvagyunk!” SZENT MARGIT S A KIRÁLYNÉK VÁROSÁBAN „Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!” (Zsolt 44,27) A király nélküli királyság rendszere komoly egyház(politika)i kérdéseket vetett fel, melyek közül kiemelkedett a püspöki kinevezések rendje. Az apostoli királyság keretében az uralkodó nevezte ki az új főpásztorokat, akiknek a személyét ezután a pápa erősítette meg. A királyi kinevezés ugyanis átadhatta a világi, társadalmi hatalmat, a vagyon fölötti rendelkezést a kiválasztottnak, azonban ez alapján a püspökszentelésre még nem lehetett bocsátani senkit - a szentségi hatalom átadásához mandatum pontificiumra, pápai megbízólevélre volt szükség.143 Boldog IV. Károly sikertelen hazatérési kísérletei, majd a Habsburg- ház trónfosztása után sajátos helyzet állt elő: a főhatalmat Horthy Miklós kormányzó személyében egy református ember gyakorolta. Márpedig - és ezt az 1917-ben megjelentetett Codex Iuris Canonici (Egyházi Törvénykönyv) hangsúlyozta - a communicatio in sacris 143 Ez a kettős rendszer eredményezte, hogy hazánkban sokáig fennmaradt a választott püspökök rendszere. Ez azt jelentette, hogy a magyar király által a missziós területeken (Balkán, a mai Románia, Moldávia és Ukrajna területei) alapított, később megsemmisült püspökségeket az aktuális uralkodó kiosztotta arra érdemes, kiválasztott személyek között. Mivel azonban ezek a székek valójában már nem léteztek, pápai felhatalmazást sem nyertek az ilyen papok, tehát nem lettek felszentelve. Választott püspökként hordhatták a főpapi jelvényeket (a király általi invesztitúra alapján), ám semmilyen szentségi püspöki szolgálatot nem láthattak el (a pápai megbízólevél s a felszentelés hiányában). Ilyen választott püspök volt például Fraknói Vilmos, a neves egyháztörténész. 91