Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Zalaegerszeg pásztora
Zalaegerszeg pásztora szertartások díját, illetve minden bevételi forrásnak utána ment, s vaskézzel behajtotta az összegeket. Lévén, hogy Legáth Károly apátplébános idején, a pap rossz egészségi állapota, fáradtsága okán „Csáki szalmájára” kezdtek emlékeztetni a plébánia pénzügyei,140 az új és minden kibúvót felszámoló plébános eljárása rengeteg, Mikes püspökig eljutó panaszt váltott ki, s nem kevés haragost szerzett Pehmnek.141 Nem volt könnyű a sokaknak anyagi könnyebbséget jelentő zűrzavar után olyan rendet teremteni, ami érinti az emberek pénztárcáját is - ezért nem csodálkozhatunk azon (különösen magyar közegben, ahol az adók, az állami vagy egyházi közterhek befizetése mind a mai napig egyfajta „kurucos” dühöt és méltatlankodást vált ki belőlünk), hogy egyesek azt mondták, egyenesen gyűlölik Pehm Józsefet. A növekvő bevételek tették lehetővé a fizikai építkezések egy részét. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az egész gépezetet mozgató Pehm József plébános maga puritán életet élt, így a bevételek java visszafolyt a további fejlesztésekbe. Ugyanakkor, ahogy nőttek az egyházi vállalkozások s az azokban dolgozók száma, a problémák is sokasodtak. Volt, aki egyszerűen gazdasági konkurenciát látott az igen aktív papban és segítőiben (így például a Zalavármegye című napilap felelős kiadója, Tarányi Ferenc főispán). Másokat bizonnyal az irigység (ez a szép, tősgyökeres magyar szokás) vezetett. Ugyanakkor azt sem hallgathatjuk el, hogy a plébániának, a plébánosnak mint munkaadónak újra meg újra szembe kellett néznie a dolgozók követeléseivel, elvárásaival is, amelyek terén nem egy konfliktus adódott az erőskezű pap és a munkavállalók között. Ilyen esetre került sor 1931-ben, amikor a nyomda munkásai sztrájkba kezdtek. Végül új gárdával folytatódott a munka egészen 1944-ig. Röviden azt 140 A helyzetet szemlélteti, hogy a plébánosváltáskor - a káplánok beszámolója szerint - nincs télen fa a fűtésre, étkezésre krumpli s kenyér jut, közben a fiatal papoknak a ruhadarabjaikat kell eladogatniuk, hogy fenn tudják tartani magukat. Tömören: a plébánia anyagi téren szó szerint „lerongyolódott” állapotban volt, amikor Pehm átvette, ld. uo. 50. 141 Ehhez ld. uo. 38. Itt a szerző beszámol még Pehm hitelszövetkezeti, banki tevékenységéről is, ami a rábapatyi „vonal” folytatása volt (39k). 87
