Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)

Zalaegerszeg pásztora

Zalaegerszeg pásztora

akkor, sem később sem fogadtam el, bár Európában hagyományos volt, hogy papokat is beválasztottak a törvényhozás házaiba” (ME 42). Pehm plébános itt jól ráérzett az Egyház valódi szándékára, amely azóta írásos rögzítést is nyert az Egyházi Törvénykönyvben: [klerikusok] „Politikai pártokban vagy szakszervezetek vezetésében tevékeny részt ne vállaljanak, hacsak az illetékes egyházi hatóság megítélése szerint az egyház jogainak védelme vagy a közjó szolgálata ezt meg nem kívánja.”118 Az ilyen irányú szerepvállalást (mint láttuk) Mikes János püspök - épp a zavaros közállapotokra való tekintettel - egyenesen megkívánta a fiatal Pehm József hitoktatótól. Vagyis itt nem pusztán valamiféle személyes politikai ambíció megmutatkozásával, hanem sokkal inkább az adott körülmények között a főpásztor által helyesnek megítélt szerep felvállalásával van dolgunk. Ily módon Pehm József szigorúbban ítélte meg ezt a kérdéskört, mint a korszak magyar közvéleménye.119

„Bár tudtam, hogy pap politikusok válságos időkben és kivételes helyzetekben olykor sokat használtak is Egyháznak és hazának (...) általában azonban nem láttam szívesen a papokat a hivatásos politikusok szerepében. Ilyen szerepet nem vállaltam” (ME 42). Ez persze nem jelent politikai passzivitást: a keresztény (szocialista) párt Zala vármegyei, illetve zalaegerszegi városi csoportjának vezetését vállalta, ez lehetett az oka annak, hogy a formáció egyik fő állásává vált ez a

118 CIC 287. kán. 2. §. Az egyházjog a klerikusi állapottal összeegyeztethetetlennek tartja még olyan közhivatal vállalását, „amely a világi hatalom gyakorlásában való részvétellel jár” (285. kán. 3. §), ne kezeljenek világi javakat, ne keveredjenek bele világi pénzügyekbe, vagy ilyeneket magukkal vonó hivatalviselésbe (285. kán. 4. §). Püspöki engedély nélkül ne kezdjenek üzleti tevékenységbe (286. kán.), katonai szolgálatot ne vállaljanak (289. kán. 1. §). Ennek érdekében „éljenek azokkal a mentességekkel, amelyeket a klerikusi állapottól idegen feladatok és világi közhivatalok alól a törvények, megállapodások vagy a szokásjog biztosít számukra, kivéve ha különös esetekben a saját ordináriusuk másként nem rendelkezik” (289. kán. 2. §).

119 Prohászka püspök parlamenti képviselőségét egyenesen „a közvélemény nyomásának” tudja be (ME 42). Európai szinten országról országra eltérő volt a helyzet, nagyban annak függvényeként, hogy a konkordátum milyen viszonyt teremtett az adott területen az egyház és az állam között, vö. BM 1,165.

79