Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Zalaegerszeg pásztora
Zalaegerszeg pásztora olyannyira, hogy plébániáját csak „pehmináriumként” emlegették a papok (karaktere váltogatta, kinek használt ez a rend, s kiből hozott elő rossz érzéseket).100 A lakóközösség, papi kör (s a legközvetlenebb munkatársak közege) volt az a hely, ahol néha fesztelenné vált: „Csak ők hallhatták kedélyesen beszélgetni, tréfálkozni, anekdotázni.” Amit egyesek gyenge emberismeretnek neveztek nála, az leginkább a túlzott készség volt a másikból való kiábrándulásra: „Ha valakiben csalódott, azonnal távolságtartó lett, enyhítő körülményeket nemigen mérlegelt. (...) Keményen kézben tartotta papjait, nyomasztotta az emberi gyengeség vagy következetlenség.”101 Ez a vonása egész életén át megmaradt, még időskorában is elő-előbukkant, mint például Mészáros Tiborral, emigrációbeli titkárával való kapcsolata is bizonyítja, aki azonban - közelről ismerve a bíborost - tudta ezeket a vonásokat az emberi összképen belül elhelyezve és súlyozva értékelni. A hívekkel sem bánt kesztyűs kézzel: kemény szavai, rámenőssége, olykor erőszakossága rengeteg konfliktust szült, amiről a Szombathelyi egyházmegye levéltári anyaga is tanúskodik - a kedves, megnyerő modor idegen volt tőle, s a társas érintkezés terén is „nehéz embernek” bizonyult. „Jellemét egyszerre uralta az együtt érző, szelíd lelkű pap és az erélyes, acélakaratú miles Christi [Krisztus katonája].”102 így hamar kialakult a „nyáj”, amely már akkor szentként tisztelte pásztorát, ugyanakkor nagy számban akadtak olyan „eltévelygett bárányok”, akik növekvő ellenszenvvel viseltettek vele szemben, s a leghatározottabb 100 Vecsey József, a későbbi emigrációs titkár maga is többször volt feddés „áldozata”, ám ez őt még elkötelezettebb munkára indította (például VJ 32). Ugyanakkor azt is átélte, hogy a plébánosa minden megrovás mellett szeretettel és törődéssel egyengeti útjait. Hóviharból visszatérő káplánját Pehm plébános meleg teával fogadta, s dicsérte: „A híveknek néha-néha meg kell mutatnunk, hogy papjaik nem ijednek meg egy kisebb vagy nagyobb hóvihartól” (VJ 35). 101 BM 1, 129. 102 BM 1, 124. 73
