Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Zalaegerszeg pásztora
Zalaegerszeg pásztora „Zalaegerszeg mint megyei székhely, Zala társadalmi és kulturális életének a központja volt, melybe állásomnál fogva nekem is be kellett kapcsolódnom. Sok megyei és városi tisztviselővel kerültem így szoros munkatársi viszonyba, sőt többekkel életre szóló barátságot is kötöttem.”75 Ez utóbbi kijelentést igazolják a püspöki szolgálat évei, melyek során megőrizte ezeket a személyes kapcsolatokat. Miben állt a közéleti szerepvállalás? Pehm József szerkesztője lett a megyei hetilapnak (Zalamegye), tagja lett a helyi hitelszövetkezet igazgatóságának (amire komoly szerep hárult e nehéz időkben), s Mikes János megbízásából (ez újra a bizalom jele) a városi képviselő- testületnek is. „Rendszeresen látogatta a pózvai hadifogolytábort (...): »jelenleg 300 körül van a katolikus, belőlük 147 gyónt, áldozott. A többi nem jött el a szentbeszédekre; a zsidó internáltak nagy aknamunkát végeztek a misszió foganata ellen. De akik eljöttek, teljesen megtörtek«.”76 * Külön történettudományos vizsgálat tárgya lehet, hogy a fenti idézetben szereplő, zsidókra vonatkozó megjegyzés mennyiben a korban 75 ME 33. Érdekességként jegyezzük meg, hogy 1914-1924 között a gimnázium tanára volt Marton Boldizsár, a később Marcell atyaként híressé vált kármelita szerzetes. Sírig tartó barátsága Mindszenty Józseffel 1924-ben, egy közös lourdes-i zarándokúton kezdődött. A plébános megérezhette az egykori tanártárs hivatáskereső vívódását, és maga mellé vette útitársnak, megkérve, hogy a zarándoklat során ministráljon neki. Amikor Marton Boldizsár úgy érezte, hogy a Szűzanya a kármeliták közé hívja, lelki élményéről csak plébános barátjának számolt be. „Páratlan jellem volt - írta később Mindszentyről. - Beavattam egészen titkomba. Szükségem is volt az ő segítségére. Mikor elmondtam neki hivatásom történetét, látható meghatódottsággal, szinte megrendültén csak ennyit mondott: Boldog ember ön, tanár úr!” 1925-ben belépett a Sarutlan Kármelita Rend novíciusai, majd tagjai közé. A Marcell nevet választotta. 1930-ban szentelték pappá, kézvezetőjéül barátját, Mindszenty Józsefet kérte fel, akire már korábban rábízta minden ingóságát, amit civil életében gyűjtött, hogy fordítsa azt a saját belátása szerint jó célra. 1945-ben az újonnan kinevezett esztergomi érsek, Mindszenty József sietett megtárgyalni vele a hívek lelki életét érintő és előmozditó kérdéseket. Talán már ekkor a hercegprímás gyóntatója lett, de később, az amerikai követség félrabságában már bizonyosan (Kovács Gergely közlése alapján - TCs). 76 BM 1,47. 6i
