Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Elindulás az élet útján
Elindulás az élet útján (ME 31skk). Mi volt a segédlelkész feladata: elsődlegesen a szertartások végzése és a hitoktatás. Már ekkor közelről szembesült a saját pappal nem bíró közösségek nehéz helyzetével: itt olykor a legegyszerűbb egyházi feladatok ellátása is nagy nehézségbe ütközött, az emberek pedig szó szerint „pásztor nélküli nyáj” (Mt 9,36) benyomását keltették. Ez nem csak azt jelentette, hogy nem volt, aki templomi szertartásaikat vezesse. Hiányoztak ezekből az apró falvakból azok, akiket ma értelmiséginek neveznénk, akik adott esetben ügyes és talpraesett kezdeményezésekkel, a külvilág felé nyíló kapcsolatokkal segíteni tudtak volna a közösségek életén, az itt élők javának előmozdításán. Egy agilis és kreatív fiatal pap ezeken a helyeken rengeteg dologba belekezdhetett, könnyen válhatott a nem csak egyházi értelemben vett faluközösség vezéregyéniségévé. A XX. század kezdetén ezt a népművelő, összetartó és megőrző szerepet még fontosabbá tette a különböző vallás- és egyházellenes eszmék térhódítása - később az 1919-es Tanácsköztársaság napjai mutatták meg, mennyire fontos az, hogy az egyház kiemelten törődjék az olykor nagyon is magára maradt vidékkel. A fiatal Pehm József ilyen talpraesett lelkipásztornak mutatkozott. „Szívesen dolgoztam e vallásos és jó nép körében, és a lelkiek mellett anyagi és társadalmi érdekeiket is igyekeztem védelmezni. Részt vettem a jóléti (hitelszövetkezeti) és Hangya szervezetek irányításában, amire a háborús időben különösen is rászorultak híveink.”67 A helyi nép gondjaira-bajaira érzékeny pap így valóban átfogó, nem csak a lelkiekre irányuló szolgálatot végzett.68 Eközben már megmutatkoztak 67 ME 32. A hitelszövetkezetiség terén Geiszlinger jó példával, útmutatással szolgált káplánja számára, Id. BM 1,47. 68 Balogh Margit így fogalmaz: „.. .a hitélet gyakorlásánál többet jelentett Pehmnek a katolicizmus: társadalom-összetartó, nemzetépítő és államfenntartó kovászt” (BM 1,43). „...a politika Pehm számára eszköz ahhoz, hogy az egyháznak súlya legyen a társadalmi és magánéletben, mert egy erős egyház tudja csak hatékonyan szolgálni az egyének és a közösség érdekét” (BM 1, 179). Ez a két mondat már rávilágít a helyzet megítélésének kettős élére: első látásra úgy tűnik, mintha a vallás, az egyház az államnak egyfajta funkciója lenne. Azonban nem hihetjük, hogy ezt az ifjú Pehm így vélte volna. Sokkal inkább azt kell mondanunk, hogy a lelkipásztori szolgálatnak és gondoskodásnak (cura pastoralis), a hatékony papi cselekvésnek volt egy funkciója a közéleti szerepvállalás és elköteleződés. Mindszenty József 55
