Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Elindulás az élet útján
vezetésében. Amikor jóval később - Serédi hercegprímás nélkül s a kormány ellenében - Mikesnek sikerült eljárnia Mindszenty veszprémi püspökké történő kinevezése érdekében, akkor végül elégedetten csak ennyit mondott: „Ej no, püspök lett az én drága Jóska fiam!”63 - ezzel egyértelműen kifejezte, milyen viszony fűzte őt mindig is „felfedezettjéhez”. Igaz a mondás: similis simili gaudet - a hasonló örvend a hasonlónak. Kettejük viszonyában ennek a beigazolódását láthatjuk. Szemben az olykor passzív vagy sodródó, esetleg lassú és öreges magyarországi „püspök-képpel”, Mikes Jánosban szó szerint tombolt a tettvágy: szervezett és épített, beutazta a fél világot (a melbourne-i Eucharisztikus Világkongresszusra utaztában, majd onnan visszatérőben olyan „föld körüli utazást” tett, amire a korabeli világi sajtó is felfigyelt), s kissé provinciális egyházmegyéjébe elhozta a világegyházat, sőt magát a tágas, egzotikus nagyvilágot. 1913-ban Szent Márton-ereklyét hozatott Tours-ból (az érte utazó küldöttség bejárta Észak-Itáliát, a Cőte d’Azurt, Frankhon csodás vidékeit, s minderről képes úti beszámolót tett közzé), amelyet az egész várost díszbe öltöztető, királykoronázással felérő ünnepségekkel fogadtak Szombathelyen. A püspöki palota is állandóan épült-szépült, a legtávolabbi világrészek kincsei bukkantak fel benne, hol egy egyiptomi dísztárgy, hol egy benáreszi rézasztal. Azt is mondhatjuk, Mikes „uralkodása” egyfajta aranykor volt, ami kisugárzott az egyházi életre is (folyóiratok, egyesületek alapítása, plébániaszervezések, építkezések, szerzetesi közösségek behívása stb.).64 Megvolt persze ennek az ágé dor-nak a maga árnyoldala is, ami végül a püspök bukásához vezetett: először az állami adóhatóság kezdett el vizsgálódni, ám utóbb kiderült, hogy valójában a káptalan került pénzügyi összetűzésbe a főpásztorral, aki az anyagi javakat túlzott, így is mondhatjuk: arisztokratikus „nagyvonalúsággal” kezelte. Ez vezetett el 1935-ös visszavonulásához, ami az adott korban rendkívül ritka dolog volt, lévén hogy a püspöki nyugdíjazás intézményét csak a II. vatikáni zsinat után vezették be az Egyházban. A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 63 BM 1, 324. 64 Ehhez Id. TY 29, 18. lábjegyzet. 52
