Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Elindulás az élet útján
képességű papok szolgáltak) nem nagyon talált olyan követendő példát, akit később név szerint említhetett volna. Biztosak lehetünk benne, hogy mindig is tisztelte a papi rendet, a szentség erejét, s felnézett azokra, akik a papi szolgálatot ellátták, de nem lelt bennük olyan személyes, emberi vonásokra, motivációkra, amelyek komolyabb hatást gyakoroltak volna akár egyéni karakterére, akár hivatására. Akikre évekkel később példaképként tekint, azok szemináriumi tanárai (Rogács Ferenc,59 Géfin Gyula), illetve első principálisa (Geiszlinger Béla)60 - vagyis azok, akikkel már érettebb fejjel találkozott. így a hivatás melletti döntésben kivételesen is kiemelkedik a kegyelem szerepe: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle” (Jn 15,16). Az ifjú Pehm nem azért indult el a papnövelde felé, mert egy kivételes papi személyiség a bűvkörébe vonta, ilyenről nem tudunk. Hivatása, mondhatni, nehezebb úton bontakozott ki. Abban pedig, hogy a belső vívódás, a döntés kiforrása idején találkozhatott Majláth püspökkel, a Gondviselés művét kell látnunk: e nélkül a vibráló energiájú, szuggesztív papi alak nélkül talán nem kapta volna meg a szív és az ész azt a döntő lökést, ami ahhoz szükséges, hogy a kegyelmi indítást az emberi akarat szabadon elfogadja és beteljesítse. A megkezdett úton pedig már megtalálta azokat a papokat, akik nemcsak példaképül szolgáltak neki, de barátai is lettek. így hát az ifjú Pehm József az érettségi után a szombathelyi papnöveldébe kért és nyert felvételt. Ekkoriban zabolai gróf Mikes János volt az egyházmegye főpásztora. Az arisztokrata származású erdélyi püspök valódi grand seigneur volt, a maga nemében az utolsók közül való. Papszentelése (1899) után az eldugott Gyergyóalfaluba helyezték káplánnak - talán így akarták próbára tenni a nemesi vért. Ő azonban 59 Vecsey József szerint Rogács volt az, aki alapvetően meghatározta papképét. Később, 1948. június 29-én már a bíboros Mindszenty fogja majd püspökké szentelni egykori spirituálisát. Ehhez Id. FJ 120k. 60 Ld. BM 1,34-35. Ld. még: Geiszlinger Béla „kiváló lelkipásztor volt, aki jól tudott bánni híveivel”. „.. .igen sokat köszönhetek” neki (ME 31). A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 50
