Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Elindulás az élet útján
lenyúló, mondhatni genetikai-pszichológiai szinten átörökített vonásoktól (kitartás, a küzdelemre való készség, meg nem torpanás, odaadás, törekvés a mintaszerűségre), amelyek olyannyira nyilvánvalóvá váltak az esztergomi érsek személyes sorsában.43 Minderről ő maga így vallott 1949-ben, az utolsó szó jogán: „Fél évszázados adottsággal állok itt; egy határozott neveléssel és alapelvekkel. Ez a nevelés és ezek az alapelvek ugyanúgy vannak beépítve egy emberi életbe, mint ahogy a földre rá van építve a vaspálya. Ez a vaspálya visz és megmagyaráz sok mindent.”44 Két gyermekkori történet ismert, amelyeket mind a későbbi bíboros, mind a róla szóló irodalom rendszeresen említ, mivel jellemzőek egyéniségére.45 Az első a kertjükben álló galambdúccal kapcsolatos: jó barátságban volt a galambjaikkal, s ezért minden este maga mászott fel, hogy bezárja a házikó ajtóit, nehogy bármilyen kár, ragadozótámadás érje azokat. Ugyanígy egész életében volt egy sajátos érzéke a gyengék iránt, akikért (és olykor akik helyett) ő kétszer is erős akart lenni. A másik történet a faluvégi kovácsműhelyhez kötődik: itt nézte a kovács munkáját, amelyet önmaga számára nem tudott volna elképzelni. Ugyanakkor minden kalapácsütésnél figyelte az üllőt, amely állta a csapást, s apránként egyre erősebbé vált. Ő is ilyen volt: állta a csapásokat, s közben mind erősebbé edződött. Az elmúlt években a bíboros szülőháza a falu tulajdonába került, majd hosszas felújítás, átépítés után megnyílt itt egy múzeum. Bár ez a ház már nem ugyanaz, mint amelyikben Pehm József 1892-ben 43 Mivel négy nagyszülőm közül három Zala vármegyében született, különösen is közel érzem magamhoz ezt az emberi karaktert, ezeket a vonásokat. A Mindszenty bíboros által megrajzolt anyai-asszonyi arckép akár a saját felmenőimé is lehetne, akik ugyanezen a tájékon élve, ugyanebben a történelmi sorsban osztozva (a hódoltság kínjai, a felszabadulás utáni nehézségek, szegénység, állandó küzdelem a létért) ugyanezzel a hittel és családszeretettel élték végig az elmúlt századokat. Rheinlandból származó római rektorom mondta egyszer: „Wir sind nicht römisch- katholisch, wir sind genetisch-katholisch” - mi nem római katolikusok, hanem genetikusán katolikusok vagyunk. Ez áll a Dunántúl szívére, Vas és Zala falvainak népére is. 44 Idézi: BM 1, 27. 45 így például KH 11. A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 44
