Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Az életszentség
kötet is törekszik. A szent - a német teológus értelmezésében - ekként betölti azt a funkciót, amellyel a Szentírás Keresztelő Jánost jellemzi: Jézusnak növekednie kell, a szentnek pedig kisebbednie (vö. Jn 3,30). Azt is mondhatnánk, itt már nem a törvénytisztelet kiemelkedő mivolta, a csodálatosság természetfölötti atmoszférája vagy éppenséggel az erkölcsi szigor hajthatatlansága áll a középpontban,14 hanem a küzdő ember, aki a maga gyarlóságai közepette betelik Isten kegyelmével, hogy így az evangélium leghűségesebb tanúja (martüsz) legyen. Megint csak Jörg Splettet idézzük, akinek a megfontolása vezérfonal lehet számunkra is: az eszményített, a földi valóságtól elvonatkoztatott „jó és a szép veszít súlyából és nyomatékosságából, ám a lényeges mégis eltéveszthetetlenül világossá válik: Isten szentjeinek a titka, amelynek az emberi gyöngeségben megnyilvánuló titka minden életszentségnek a szíve”.15 Nem az a cél, hogy egyfajta már-már isteni tökéletességet „álmodjunk bele” szentjeink életébe, ahogy az egyházi kanonizációs eljárás sem arra irányul, hogy teljes bűntelenséget vizionáljon a vizsgált személyek kapcsán. Miként Avilai Nagy Szent Teréz fogalmazott: „Nem az a szent, aki soha nem bukik el, hanem az, aki mindig felkel.” Mindszenty József kapcsán épp ezért szintén nem valamiféle valóságtól elrugaszkodott „szépséget” akarunk megfesteni, hanem az ember megragadására törekszünk, akinek még a gyöngeségei, gyarlóságai is a kegyelem bizonyságai lehetnek a hívő vizsgálódás szemében. Nem az a kérdés tehát, hogy az esztergomi érsek a „legtökéletesebb”, az összes lehető közül a „legjobb” és „legszebb” pap, főpap volt-e, hanem az, hogy élete betöltötte-e a küldetést, amellyel Isten felruházta őt? Alakja, élete, helytállása miként tud üzenetté válni számunkra itt és most? Kilép-e az ő tanúságtétele egy adott történelmi helyzet meghatározottságainak keretéből, hogy a „soha el nem múló igék” (vö. Mt 25,34) hirdetője legyen olyan korok, olyan emberek számára is, akik más kihívásokkal szembesülnek, más feladatok elé néznek, s 14 Ez egyszersmind a szentség fogalmának beszűkítése, korlátozása, a kortárs embertől való elidegenítése lenne, vö. Limburg, H. J., art. Heilige. IV. Typologie, in LThK3 4, coll. 1275-1276. 15 Splett, i.m. col. 605. A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 26
