Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A vértanúság kohójában
tölteni ezt az időt. Itt megint kissé jobb a helyzet, mivel: „Nem vagyok rab, hanem »vendég«.”349 A vendég-mivolt tesztelésére olyan módszert választ, ami nem mellőzi a humort sem. Megjegyzi, a vendéglátókhoz borbély jár, hozzá nem. Hogy lehet ez? Másnap jön a gondnok: „Ül-e a borbélynak?” „Ha Rákosinak ülök, ülhetek a borbélynak is.” Egyszer a borbély hosszabb időre elment, s a bíboros úgy döntött, akkor ő most nem borotválkozik. „Elmúlik egy hét, borúsan néznek. Elmúlik a másik hét is, elmúlik 21 nap. Kezdek már versenyezni a déli rabérsekkel, Makariosszal. Gondolkozom, hogy szakállas bíboros elődeim, Richelieu, Pázmány példáját követve a francia vagy a spanyol szabást alkalmazzam-e” (ME 419). A túléléshez valószínűleg erre a kedélyre, erre az emberi viszonyulásra, s ha kell, akár a fogvatartókat fricská- zó kiállásra volt szükség. Enélkül az ember könnyen ernyedtségbe, apátiába hullott volna, ami gyilkosabb minden testi bajnál.350 Édesanyja egy ízben látogathatta meg fiát Püspökszentlászlón, és kétszer Felsőpetényben - mindegyik alkalommal egy napra szólt az engedély, bár korábban ígértek ottalvási lehetőséget.351 Végül azért mégis szép A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 349 ME 418. Amikor ezt először közlik a főpásztorral, szó szerint kirobban belőle a magyar ember őszinte felháborodása: „Nem rab, hát mi az istennyila vagyok? (...) Én nem így szoktam a vendéget fogadni és tartóztatni” (ME 419, az 1973-as kézirat [I. változat] szerint). Ez is mutatja, hogy Mindszenty ember volt, valóban mindenestül egy közülünk, aki ugyanazokkal az emberi keretekkel bírt, mint mi. Fontos ezt tisztán látnunk, hogy az „istenítés” ne torzítsa el a róla alkotott képünket (ahogyan a negatív előítéletnek sem lenne szabad ezt tennie). 350 Erről beszámoltak a katonák, más rabok s a hadifoglyok is. Tanúságtevő és hitvallásértékű Olofsson Piacid bencés atya tanúságtétele: A túlélés szabályai a Gulágon (előadás 2002. október 9-én a Nemzeti Történelmi Szalonban), in Jel 2003/2; interneten: http://www.szepi.hu/irodalom/pedagogia/tped_053.html (2016. 08. 18.). Ld. még Uő., Isten irgalmát hirdetem szüntelen. Olofsson Piacid atyával beszélget Patonai Adrienne, Kairosz, Budapest, 2008. Személyes élményként megjegyzem: nagyapám „társasutazása Sztálingrádtól Leningrádig” (ahogy ő első szovjetunióbeli látogatását nevezte) hasonló életbölcsességeket szült. 351 Ez megint a rendszer kicsinyessége. Rossz belegondolni, milyen fizikai megterhelést jelenthetett az út a korabeli viszonyok között a nyolcvanadik évét taposó asszonynak, keresztül a fél országon. „80 éven felül is utazott hozzám éjjel kocsin, vonaton, átszállással, Budapestre. Onnét autón Vácra. Aztán úgy vissza. Később - feltehetően azért, hogy ne kelljen a találkozás időpontját közölni - a rendszer autót küldött érte Mindszentre, és az vitte vissza is” (ME 426; egy komplikált 194
