Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)

A vértanúság kohójában

A VÉRTANÚSÁG KOHÓJÁBAN

celláról cellára, szintén szovjet örökség. (...) Ez hozzátartozott a rabtartók kedvteléséhez, s ugyanakkor óvatosságukra is mutatott: csökkentették a lehetőségét annak, hogy a rabok egymás között szorosabb kapcsolatokat tudjanak teremteni” (ME 358).

Minden cella nyomorúságos, és ahol tudnak, ott még tudatosan rontanak is a rabok helyzetén.340 Az állandóságot a napirend jelenti: 5-kor ébresztő, utána cellatakarítás (sokszor persze a megfelelő eszközök biztosítása nélkül), a szennyvíz kivitele, a napi vízadag cellába hordása. 6 órától a bútorzat törülgetése. 7-kor reggeli (vagy amikor hozzák). Déli 1-kor ebéd, délután 3-kor séta. 18-kor vacsora, majd 19-kor lefekvés, amiből tilos felkelni, ez is a gyötrés egyik módja (ME 355k).

Szilveszter este a földszintre, felújítás utáni, nyáron is sötétben maradt, fűtetlen, nyirkos cellába viszik a bíborost - talán ezzel is a „természetes halált” akarják siettetni.

A fegyenc humor című fejezetben (ME 358k) bepillantást nyerhetünk az emberarcúbb mindennapokba, az emberség apró fénysugaraiba ebben a földi pokolban. „Olyan a rab humora, mint a kedves bujdosóé, Mikesé: »Olyan jókedvünk van, hogy majd meghalunk búnkban«” (ME 359). Egy anekdotáról beszámolva a prímás elárulja, milyen kérdések foglalkoztatták rabsága évei alatt:

A /egyház parancsnoka különös ember volt s amellett igazi reprezentánsa a rendszernek. Gondoltam, ha betér hozzám, egy- szer-másszor eltársalgok majd vele. Jogi problémákat vetettem fel és úgy bocsátottam döntés alá, mintha nem tudnám, mitévő legyek. Például: életfogytiglanos fegyenc, aki tehát sohasem találja meg híveit, köteles-e a breviáriumot mondani értük? Köteles-e mondani akkor is, ha más évszaki breviáriuma van? Köteles-e misézni híveiért, ha nem engedik misézni? Elgondolkodik, aztán hirtelen így oldja meg a sok problémát:- Én fölmentem magát! (ME 358k)

340 Mindszenty bíboros olyan szalmazsák- és párnahuzatot kap például, amit korábban valószínűleg a festés idején a bútorok védésére használtak (ME 355).

187