Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A vértanúság kohójában
tudná bizonyítani, és az ítélet is igen súlyos lenne. Egy enyhébb ítélet érdekében erről hallgatni kell. Ez lesz a legokosabb” (ME 301). Décsiék azonban még egy csapdát készítenek elő (ME 303k): a szintén agyonkínzott Baranyay Jusztin ciszterci jogászprofesszor „támogató állásfoglalását” is felhasználva ráveszik Mindszenty bíborost, hogy írjon alá egy előre megfogalmazott levelet, melyben azt kérelmezi Ries István igazságügy-minisztertől, hogy ügyét „emeljék ki” a népbírósági perből - azaz különítsék el a többi vádlottól, kvázi állapodjanak meg egyszerű úton, annak árán akár, hogy a hercegprímás visszavonul minden egyházi hivatala gyakorlásától, személyes menekülése érdekében így segítve elő az Egyház és az állam közötti megállapodást.311 A borzalmas állapotban lévő főpap már olyan tünetekről számol be, amelyeket a túszejtés, illetve a hosszas rabság alatt sínylődök esetében lehet megfigyelni: mintha már bízna a kínzóiban, mintha kötődne hozzájuk, nem képes távolságot véve, objektiven értékelni, elemezni szavaikat (ME 303). A per első napján, február 3-án az összes hivatalos irat felolvasásakor ez a levél morális kegyelemdöfés az agyongyötört Mindszenty ellen: túl azon, hogy azt a benyomást keltette, itt egy jogilag tisztességes eljárás folyik, más hatást is kiváltott. „.. .meg akartak alázni azzal, hogy gyáván elfutok a felelősség elől, amikor »ügyem kiemelését« kérem a tárgyalásból. A kérés ráadásul jogi képtelenség s így utalás az én »tudatlanságomra«.” A levél felolvasása egyszersmind alkalom a bíróság szelídségének és jóindulatának a demonstrálására is:312 „Ugyanakkor Ölti Vilmos tapintatosan megmenti a helyzetet A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 311 A január 29-re datált levelet Id. ME 312-313. Megjelent: Mindszenty József a népbíróság előtt, Állami Lapkiadó, Budapest, 1949, 35-36 [ez a kötet a hírhedett „Fekete könyv”]. 312 Erre egyébként többször is alkalmat teremtettek az eljárás során. Egy ízben, amikor Mindszenty vallomástétel közben elfáradt, ügyvédje megkéri a bíróságot, védence hadd ülhessen le. Ölti több lépésben előbb széket kéret, majd nagyon jó szándékúan szól a vádlotthoz: „Ha szellemileg is tetszik fáradni, tessék szólni és szünetet rendelek el. Folytathatjuk a tárgyalást?” Mindszenty később még hozzáfűzi: „A periratok tüzetesebb áttanulmányozása után gondoltam arra, hogy ez a jelenet sem véletlenül vagy spontán került a színpadra, hanem tervszerűen történt a beiktatása. (...) ...rámutattak a velem szemben tanúsított emberséges 176
