Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)

A vértanúság kohójában

jelezte, hogy itt már a perhez szükséges „bizonyítékokat” gyűjtik be. A levéltár valóban rendelkezett olyan bádogtokokkal, amilyenek később a perben is felbukkantak, ezekben az értékesebb iratokat, illetve térképeket tárolták. Minden valószínűség szerint egy „fülesre” hallgatva korábban maga Zakar rejtette el (a bíboros tudtával) a fényképekről is közismertté vált tokot még letartóztatása előtt a pincében, majd a házkutatáskor, a pszichés megsemmisülés határán állva megmutatta a helyét. Ebben a vádat alátámasztó iratokat is találhattak - erről nehéz bármit is biztonsággal mondani, hiszen a tok tartalmáról nem készült leltár.295 Zakart ezért a tettéért még Rómában is árulónak, bűnösnek, felelősnek tartották, főpásztora ellenben mindvégig védte őt, hiszen a keserű sorsban, kínzásokban való osztozás alapján megértette a fiatal pap lehetetlen helyzetét. Mindszenty - egyetlen tiltakozási lehetőségként - nem írta alá a házkutatási jegyzőkönyvet. Ám a nyomásgyakorlás részeként ekkor letartóztatták Bóka Imre számvevőt és Fábián János levéltárost - így már az érseki udvar három papja volt az állambiztonság kezében. Este a hercegprímás 35 éves, akaraterős, acélos titkárán elmélkedett: „Öt hét alatt összetört, átváltozott a bolsevista rendőrség karmaiban. A kemény, határozott lélek egy hónap után roncs lett...” (ME 250). Biztosan felmerült az önkéntelen kérdés: az ekkor 57. évében járó bíboros hogy fogja mindezt bírni? Ő meddig tud majd kitartani? Milyen hatása lesz annak, hogyha titkárához hasonló állapotba kerül, s így jelenik meg a bíróság előtt vallomást tenni? „Én vagyok a kiszemelt fővádlott, s ha 20-30 nap gyötrelme nem volna elég, úgy szabadon, kényük-kedvük szerint gyötörhetik még tovább is fáradt, éjjeleken át agyonvallatott testemet... De nincs megállás, nem szabad megtorpanni, menni kell tovább...” (ME 250). A főpap felkészült a

295 ME 248-249; vö. BM 1, 797k. A tok tartalmának leltárát csak december 28- án íratják majd alá Mindszentyvel. Zakar magaviseletét a házkutatás során a közelében álló Mátrai Gyula kancellár így jellemezte: „...ijesztően viselkedett. Különös volt, hogy mindig nevetett. A szeme, az arca egészen átváltozott. A rendőrtisztek finomkodtak vele és többször megjegyezték, hogy dr. Zakar »az ő kedvencük«. Jó sora van náluk - tették hozzá -, »hetenként kétszer husikát is kap«. És Zakar csak nevetett velük. A folyosón futni kezdett, amit azelőtt sohasem tett. Régi komoly magatartása megszűnt: egészen megváltozott” (ME 250).

A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS

1Ó2