Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A magyar Sion főpapja
hezen ellátogathatott több budapesti börtönbe is - a vonakodás oka bizonnyal az volt, hogy már ekkor több pap, sőt Zadravecz István nyugalmazott tábori püspök is fogságban volt, méghozzá igen rossz körülmények között (ME 129k). Ezzel a magatartásával megalapozta és hitelesítette a papokhoz intézett felszólítását: karolják fel és részesítsék lelkigondozásban a foglyokat, internáltakat s azok családtagjait, akik olykor a legnagyobb kereszteket hordozták.263 Ezt kiemelt ügyként kezelte, ezért is fektetett rá olyan nagy hangsúlyt. Amikor 1946-ban megsokasodtak a „gyanús ügyek” (letartóztatások, internálások, koncepciós perek), a püspöki kar újra meg újra igyekezett fellépni, két ízben nyílt levéllel is fordultak Nagy Ferenc miniszterelnökhöz (ME 150-152). A válasz mindig ugyanaz volt: az egyház nem segít a béke kimunkálásában, nem támogatja eléggé a demokráciát, a köztársaságot, és reakciós elemeket tűr meg a soraiban (ME 151). Ezzel együtt Mindszenty a püspöki kar fejeként igyekezett a katolikus álláspontot rendszeresen a hívek elé tárni. „Aki ezeket a körleveleket elolvassa, annak nem kell bizonyítani, hogy Mindszenty Józsefnél korábban és bátrabban senki sem szállt síkra az emberi jogok védelmében.”264 Lehet, hogy egyes mai kritikusok korunk viszonyai közül visszanézve az akkori múltba úgy vélik, nem eleget (esetleg túl sokat) vagy nem eléggé kiegyensúlyozottan szólt a hercegprímás - ám akkor fel kell tennünk a kérdést: nem a mai, karosszékben, virtuális térben is biztosított szólásszabadság, de az akkori, kiépülő diktatúra szó szerint gyilkos közegében ki volt az Magyarországon, aki nemcsak zárt körökben, maximális óvatosság mellett, bizalmas értelmiségi elitekben, de a magyar nép százezres tömegei előtt felvállalta az Ember védelmét és szolgálatát? Senki mást nem tudunk megnevezni, csak Mindszenty Józsefet. A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 263 Ld. KH 42. 264 Közi Horváth, J., Az igehirdető Mindszenty, 27. 148
