Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A magyar Sion főpapja
engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek” (íz 61,1; vö. Lk 4,18). Ezért semmilyen fáradságot nem sajnált. A mai ember felvetheti a kérdést: miért vonzott ennyi embert a szónokló Mindszenty? Miért voltak ott nemcsak katolikusok, de a legeltérőbb vallási vagy világnézeti háttérrel rendelkezők is? Rogács Ferenc pécsi püspök 1947. szeptember 8-án a püspöki kar jelenlétében, nagyobb papi társaságban köszöntötte így a hercegprímást: [Eminenciád] Karizmatikus bölcsessége a réveteg elméket eligazítja, a fáradt telkekbe erőt, a csüggeteg szívekbe bátorságot önt; ambrusi jellem pedig a magyarság sziklája, amelybe hányatott magyarok, katolikusok és másvallásúak egyaránt fogódzkodnak, hogy a hullámok el ne sodorják őket.215 A látogatások alatt ugyanakkor rengeteg adatot, információt összegyűjtött a helyi közösségekről (hisz nemcsak a papok, de bármilyen rendű hívő szót tudott váltani vele), s ezeket rendesen beleépítette prédikációiba, ezáltal hozva közel az evangéliumi üzenetet a konkrét közösséghez, annak gondjaihoz, de reményeihez is. Mai szakkifejezéssel élve azt mondhatnánk, teljességgel „inkulturálta”, „kontextualizálta” az evangélium hirdetését.216 Ugyanakkor ezek az alkalmak a személyesség pillanatait is felkínálták, amikor megmutatkozott, mekkora szíve van a bíborosnak.217 A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 215 MO 3, 78; idézi: VJ 73. 216 „.. .össze kell kapcsolni a szentírási szöveg üzenetét egy emberi helyzettel, azzal, amit ők megélnek, a tapasztalattal, amelynek szüksége van a szó világosságára. Ez az aggódó törődés nem opportunista vagy diplomatikus magatartásforma, hanem mélységesen vallásos és lelkipásztori. Alapjában »lelki fogékonyság kell ahhoz, hogy a világ eseményeiben észrevegyük Isten üzenetét«; és ez sokkal több, mint valami érdekes mondandó megtalálása. Azt kíséreli meg felfedezni, »amit az Ür akar mondani az adott körülmények között«” {Evangelii gaudium, nr. 154). 217 P. Szőke János csak egy példát említ, Nyergesújfaluról: bérmálás után egy kislány, csokorral a kezében, verset mondott. Azonban a virágok kiestek a kezéből, szétszóródtak a bíboros lába előtt. Ettől megzavarodott a gyermek, és sírni kezdett. „Mindszenty, hogy megvigasztalja, jóságtól átitatott, gyengéd hangon kérdezte tőle: - Mondd, kislányom, sokáig gyakoroltátok ezt a jelenetet, mert nagyon jól 132
