Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A magyar Sion főpapja
elhallgatják): Mindszenty „első zászlósúrként” való önértelmezése nem a saját idea fixája volt, nem is valamiféle egyéni hatalomvágyat fejezett ki. Ez olyan örökség volt, amelyet talán legtömörebben és -világosabban az előd, Serédi Jusztinián bíboros foglalt össze: Magyarország mindenkori hercegprímásának személyében szerencsésen kapcsolódik össze hazánk legfőbb katolikus egyházi és magyar közjogi méltósága... A hercegprímásnak mint első zászlósúrnak, közvetlen a király, illetve az államfő után következő, tehát legelső közjogi méltósága Szent István király óta alkotott törvényeinkben van biztosítva. A hercegprímás kettős méltósága munkát jelent, úgyhogy a maga számára meg kell halnia, hogy a magyar katolikus egyház és a magyar haza javára élhessen és dolgozhasson.203 Másként fogalmazva: a hercegprímási szerepfelfogás terén nem beszélhetünk semmilyen egyediségről Mindszenty kapcsán. Ha van sajátossága az ő személyes fellépésének, akkor az nem más, mint a másnapi székfoglaló beszédében megmutatkozó lelkipásztori hangsúlyok sora, amelyek mintegy ellensúlyt tartanak a közhivatali, politikai vagy jogi értelmezés mellett. Történészi szempontból azt lehet talán mondani, hogy a hercegprímási méltóság kérdésében az új érsek nem volt reformer, sőt, inkább ragaszkodott ahhoz, amit örökölt. Ugyanakkor azt kijelenteni, hogy egyáltalán nem reagált az új helyzetekre, hamis állítás, hiszen épp az elődei esetében kevésbé hangsúlyos lelkipásztori elem behozásával, az áthagyományozottak mellé kapcsolásával alkotja meg egyéni profilját: A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 203 Idézi: Nagy, K., A hercegprímás, in KM 75-82, itt: 76. Az egész tanulmány jó összegzést nyújt a kérdésről és Mindszenty „szerepértelmezésének” hátteréről, tekintettel későbbi sorsára is. Mindehhez ld. még a következő alapos tanulmányt: E rdő, P., Mindszenty ésprímási tisztsége, in Mindszenty József emlékezete (Studia Theologica Budapestinensia 13) (szerk. Török, J.), Márton Áron, Budapest, 1995, 19-32. Történészi kontextusba helyezéssel vizsgálja a felségcímeket, azok világi politikai jelentőségét, törvényes súlyát: BM 1, 438-455. 126
