Walter Gyula: Jubileumi beszéd. Az esztergomi kattholikus kör házavatásának tizedik évfordulója alkalmából (Esztergom, 1906)

11

baráti szeretet, a jótékonyság és könyöriilet szin- gazdag zománczával tündököltek. Előkelő helyet nyert, nagy becsülésnek örvendett a munka, amely minden művelődés, haladás, jólét alapja és sz. Ambrus szavai szerint „megnyitja az egeket.“

Az a tövises korona, amelyet a Béke Fejedelmének viselnie kellett, megenyhitett minden fájdalmat. Az a nádszál, amelyet kormánypálcza gyanánt kezeiben tartott, felemelt minden csüg- gedőt. Az a palást, amely sebekkel borított vállairól leomlott, elfedett minden nyomort.

Áldásdűs hatalma nem fog változni, nem fog csökkenni a jövőben sem. Döntő szerepet fog játszani mindig az emberiség sorsának intézése körül. Legfőbb tanácsadó lesz a lét legfontosabb, legbonyolultabb kérdéseire nézve.

Irányítását nem fogja nélkülözhetni a társadalom azoknál a nehéz feladatoknál sem, amelyeknek tömkelegébe most jutott. A megoldásuk körül fáradozó elmék csak abban az esetben fognak szerencsésen menekülni aggódásaik útvesztőjéből, ha az emberi ész halványan pislogó mécse helyett, ennek az örök igazságnak villamos