Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Lukács itthon

végeztetett ki. II László viszont, ha a dinasztia ősi jogát nézzük, mint legidősebb Árpád-házi, teljesen törvényesen követelte magának a trónt. Egyetlen kifogást lehetett csak emelni vele szemben: hogy bizánci támogatással szerezte meg uralmát, s mindez annak árnyé­kát vetette előre, hogy az ország rövidesen Mánuel császár fősége alá jut. De valóságosan ez még nem történt meg, és Lukács szokatlanul heves ellenállása és merészsége példa nélkül álló volt...”- taglalja Dümmerth Dezső. A „törvényes jogszerűség” Könyves Kálmán óta ennyire talán mégsem egyszerű. A kezdeti jó szándék ellenére „László felújította az ország terü­letének egyharmadára kiterjedő hercegség intézményét - említi Kristó Gyula .. .a dukátus urává testvérét, Istvánt nyilvánította, s őt tekintette hivatalos trónutódjának is...” Uralkodása alig hat hónapjában működésének központi kérdése az ellenálló érsek erejének megtörése és hatásának elhárítása lett a több okból megrémült főurak meggyőzése vagy éppen legyőzése során. A pápa kérését azért teljesítette, mivel sejthette, hogy trónbitorló­nak tartják nyugaton, megbélyegzésén így kívánt módosítani. Valódi kormányzásra kevés ideje maradt, közben az érsek sorsa miatt aggódókkal és a szembeszállást latolgatókkal erősen gyara­podott a kamasz király tábora. A délvidéki urak meEett László egyetlen támasza Manuél bizalma volt. Más irányú kapcsolatokra nem számíthatott, nem is kísérletezett, miközben Pozsonyban megnőtt a követforgalom. II. László „halálát méreg okozhatta” a gyanúk szerint. Harminckét éves korában halt meg 1163- január 14-én. Szelídebb hívének tanul­ságos halála megrendítheti Manuélt, de tovább folytatja konok kísér­letét Elgondolkodtató, hogy ezúttal sem magának kívánta a teljes hatalmat a magyar királyság felett, tehette volna, hiszen haderejével szemben a Duna mellékén nem maradt szervezett ellenerő. De Bar- barossától és Lukácstól egyaránt tarthatott - így a változatlan diplo­máciával érvel („érvényes magyar történelmi szokásjog”), és a füg­getlenség látszólagos biztosításával próbálkozik. Egyetlen esélye maradt, így II. Béla harmadik fiára, az egyszer már elutasított „görög deszpotészre”, István hercegre került a sor. „Most IV István foglalta el a trónt, Mánuel nyílt pártfogoltja, akit az alattvalók sem akartak a trónon látni. Mikor Lukács tőle is megtagadta a koronázást, ez a tette már az alattvalók együttérzésével is találkozott..- folytatja értéke­90

Next

/
Thumbnails
Contents